2012. november 15., csütörtök

Székely Kinga Réka: A biztatás

2012. 11. 04     A biztatás     Székely Kinga Réka    

Egy nyári este, amikor a legelők pihegtek a délutáni nap forróságától, s a hazafelé tartó tehéncsorda porba borította a falut, kis autómmal hazafelé tartottam én is. Mit csinál egy sofőr, amikor tehenek, kecskék sokasága lepi el a főutat?

Nos, hallottam olyan sofőrről, aki idegbajosan dudál, sőt maga is ordítja, hogy hí ne, aztán amikor eléri az amúgy elcsigázott tehénpásztort, durva hangnemben utasítja, hogy de most azonnal takarítsa el az állatokat az útról, büdös parasztja.

Van azonban emberibb kiadású sofőr is, olyan akinek beugrik, hogy az ilyen estefelé hazatartó tehéncsorda egyre ritkább minduntalan fejlődő technikai forradalmú világunkban. Az ilyen sofőr nem sajnálja a tehéncsordától a cammogó időt, hanem ő maga is elnosztalgiázik azokról az időkről, amikor szüleivel vagy nagyszüleivel maguk várták a mindennapi habos tej ígéretével hazaballagó teheneket.

Az én pásztoraim ezen az estén, ennél a csordánál gyermekek voltak. Tíz-tizenkét éves fiúk, kezük erős, mint a felnőtt férfiaké, hajuk csapzott, arcukat megfogta a nap, de elvégzett munkájuk büszke tudatával vonultak végig a falun.

Lehúztam a kocsim ablakát és kikiáltottam:

− Szépek ezek a tehenek, koma, jól vigyáztál rájuk! Az egyik pásztorfiú válaszolt:

− Szépek biza! És kedvesen megkérdezte: Hát magának vannak-e tehenei?

− Jaj, nekem nincsenek, nekem csak disznóim vannak, válaszoltam. Rám nézett, egyik kezét magasba lendítette és így kiáltott fel:

− Ne búsoljon, néni, vannak olyanok, akiknek még kecskéjük sincs. A disznó sem akármi.

− Nem, biza, főleg karácsonykor, válaszoltam én, de éreztem, hogy hangom elcsuklik, mert annyi kedvesség, annyi őszinte vigasztalás vegyült a pásztorfiú hangjába, mint egy hitben és imádságban megöregedő szerzetes bölcs beszédében.

Megint megbizonyosodtam arról, hogy az ember a lehető legváratlanabb helyzetekben, és a lehető legelképzelhetetlenebb időpontokban kapja meg azt a biztatást, amiért éjt nappallá téve képes dolgozni. Magam is hányszor elképzeltem, hogy milyen jól esne, ha megkapnám azt a biztatást, amire vágyok: talán a társamtól, talán a hívektől, talán a régi barátoktól, és lám egy pásztorfiú őszinte biztatása lelki feltöltődést hozott nekem. Hisz annyira őszinte, szívből jövő és minden mesterkéltséget mellőző igaz szavakat mondott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése