Dr. Ádám Attila L.: „Honnan van azért benne konkoly ?” (Mt 13:27, Károli)

2013. 11. 16.	„Honnan van azért benne konkoly ?” (Mt 13:27, Károli)	Dr. Ádám Attila L.
Számomra az egyik legérdekesebb példabeszéd a búzáról és a konkolyról szóló (Mt. 12: 24-30) és ennek magyarázata (Mt. 37-43). Saját értelmezésem már régen kialakult erről, talán már kamaszkorom után. Az élettapasztalat és a Biblia újraolvasása sokat hozzátett ehhez. De most nem az én saját véleményemről/értelmezésemről van szó. Ezt bízzuk az Olvasóra. Érdekes módon keresztény egyházi teológusok és elöljárók sem azonos módon értelmezték ezt a jézusi példabeszédet.  De itt most nincs szó (újra) értelmezésről. Csupán történeti példákról, egy igen szűk korszakból. A IV. „keresztes” hadjárattal kapcsolatos példákon keresztül szeretnék rávilágítani a kétféle értelmezésre. Nos, lehet, hogy III. Ince pápa Janus-arcú értelmezését a történelem viharai is befolyásolhatták és még sok minden más, de érdemes röviden elmélyedni ebben a magyar kapcsolatokat is hordozó történetben. Bár első pillantásra nem úgy tűnik, hogy valaki is érdekelt lett volna annak a bizonyos konkolynak a kordában tartásában. Ráadásul botanikai-élettani értelemben a konkoly mérgező is. A kár tehát sokszorosa is lehet az eredetileg gondoltnak. *** Búza és konkoly III. Ince pápa (1198-1216) szemében 1. Mit mondott III. Ince pápa, mint Isten földi helytartója? Nos, a konkolyt KI KELL válogatni a búzából, még a földi lét alatt. A pápa elítéli a keresztes hadak vérontását, azt, hogy keresztények keresztényeket öltek; elítéli az izraeliták és mohamedánok templomainak felgyújtását. Elítéli a velencés keresztes hadak bizánci fosztogatását és a „latin” császárválasztást. 2. Mit mondott III. Ince pápa, mint Isten földi szolgája, aki elfogadja az Isten akaratából történt földi eseményeket? Nos, a konkolyt NEM KELL kiválogatni a búzából a Földön. A pápa nem cselekedhet Isten helyett. Az Úr visszatérítette az eltévelyedett görög egyház bárányait Rómához, az egyetlen akolba (mintha nem ezen munkálkodott volna ő is). Szentségtörés lenne ezt bírálni. Nem Jeruzsálem visszafoglalására kellett, hogy vonuljon a keresztes sereg, hanem Bizáncba. Ahogy az Isten megbüntette vétkeiért Szodomát és Gomorát, úgy büntette meg most az Isten Bizáncot eretnekségeiért és királygyilkosságokban tobzódó erkölcstelenségeiért. *** A Serenissima és a konkoly A név olaszul a boldog és nyugodt városra utal (very serene), bár Velence csak konkolyt vetett, de aratnia már másnak kellett.  Velence kihasználta a keresztes hadak áthajóztatásában rejlő üzleti és politikai-hatalmi lehetőségeket.  A hadjáratot maga a Dózse vezette. A latin császárcsinálás után azonban még a helyszínen, a vezérvitorlás fedélzetén meghalt, 1203-ban. *** Az Árpád-ház és a konkoly Nos, mi jobbára elszenvedtük a konkolyt, pedig akkor a magyar királyság európai tényező volt. Azért ne mosdassuk a szerecsent, II. Andrást már dinasztikus érdekek (is) vezették Galileába. Bizánc és a magyar királyság kapcsolatrendszere a korai középkorban fontosabb volt, mint azt nyugat-orientált történetírásunk jelenleg is tartja. A történetnek több magyar vonatkozása is van. A IV. „keresztes” hadjárat során a velencei hadak a Dózse vezetésével először 1202-ben a magyar felségterületű Zárát ostromolták meg és égették fel. A keresztes lovageszmény szép középkori példája, hogy a francia keresztes hadak megtudván a velenceiek ilyen szándékát, Zára alatt átpártoltak a magyar királyhoz. Ekkor III. Imre király (1196 – 1204) uralkodott. De ettől Zára még elesett. Az már csak a történelem fintora, hogy ezek után öccse, árpád-házi II. Endre (András) ódzkodott az apja, III. Béla által felvállalt keresztes hadjárat teljesítésétől. Erkölcsi oka (is) lett volna rá. Nem is nagyon csodálkozhatunk rajta. Mivel III. Béla felesküdött erre, országai a pápától védelmet kaptak minden idegen támadással szemben. Látható, hogy mit ért ez a védelem Velence ellen: semmit. Jóval később, 1217-18-ban II. András az V. keresztes hadjáratban mégis eljutott a Szentföldre, Galíleában, a Genezáreti-tó mellett harcolt. Ekkor azonban már dinasztikus érdekek vezették főleg. Meráni Gertrúd után, második felesége Jolánta volt, akinek az apja latin császár volt Bizáncban 1216-17-ben. Halála után II. András meg akarta szerezni a bizánci trónt és egyesíteni a Latin Császárságot a Magyar Királysággal. Ennek realitásának megítélése most nem tartozik témánkhoz. Zára újra főszereplő a történetben, mivel II. Andrásnak állandóan  üres volt a kincstára,  így a Spalatóból (ma Split) induló keresztes hajóhad finanszírozására eladta Zárát Velencének…! Szükség törvényt bont. Hazaérkezése után, 1219-ben az új pápának, Honóriusnak írt levelében arra panaszkodik, hogy távollétében a főurak úgy kifosztották az országot, hogy 15 év sem lesz elég a károk enyhítésére. A harmadik magyar vonatkozás, hogy III. Imre és II. András nővére, árpád-házi Mária Vak Izsák megvakított bizánci császár felesége volt. Történetünk idején, 1202-3-ban a Márvány-tengerre néző börtönben ült, és helyette az „ellen”császár, IV. Alexios uralkodott és árulta Bizáncot Velencének. A görög nemzeti érzelmű papság saját hatalma érdekében is persze ellenezte ezt, ami Róma fennhatóságát is jelentette volna Bizáncban. *** Prológus 1453-ban: az Unió és a konkoly A keleti és a nyugati egyház uniója (újraegyesítése) az egyházszakadás óta (ami látszólag a Szentlélek eredete körüli teológiai köntösbe bújtatott meddő vitán múlt) napirenden volt. Az utolsó bizánci császár, Konstantin Palailogosz, papsága ellenében, önhatalmúlag mégis csak 1453-ban, a török ágyuk torkolattüzében celebráltatott először latin rítusú misét a Hagia Sophiában. Túl későn. V. Miklós pápa Rómában már csak sajnálkozhatott a híren, felmentő hadat azonban ő sem küldött. Feltehetően nem is akart.

Dr. Ádám Attila L.: Misszionáriusok

2013. 10. 01.	Misszionáriusok	Dr. Ádám Attila L.
Gondolom, sokan nézik a Duna World adásait. Így lehet, hogy nem sok újat mondok, ha még egy nyár elején, pontosan  2013. július 21-én este vetített érdekes dokumentumfilmre hivatkozom. A film maga nagyon jó volt, a Pápua Új-Guineán (a sziget egy része, körülbelül fele, jelenleg Indonéziához tartozik) élő egyik bennszülött törzsről szólt. De ennek ellenére mégis elő kell hozzam a filmet, annak is egy vonatkozását. A bennszülöttek régi vallásáról nem tudtunk meg sokat, bár a riporter igyekezett kideríteni, de már kevesen tudnak róla, még kevesebben gyakorolják. Valami meg nem határozott adar (könnyű volt megjegyezni a nevemhez hasonlító szót, de a törzs nevét sajnos nem írtam fel) nevezetű dologhoz/tárgyhoz(?) kapcsolódik, amit a kunyhóban őriztek, a törzsfőnöknél. Annyi mégis kiderült, hogy a rítusnak a disznókhoz is köze van, mert a hozzátartozó temetése után a leölt disznó csontjait és a nyilat, amit a leöléshez használtak, szintén a kunyhóban rejtik el. A bennszülöttek persze már régen áttértek katolikus vagy protestáns keresztény hitre. A film számomra kissé megdöbbentő és idegesítő része csak most következett. Indonéz és ausztrál „misszionáriusok” érkeztek a faluba dzsipekkel: gyógyítani. Az egyik fiatalember mindjárt legutóbbi sikereit mesélte, ahol 600 (!) embert gyógyított meg egyszerre. A kézrátétel mellett, Jézus nevében, a pár másodperces ráolvasás után a gonosz szellem kiűzetett a testekből, a fájdalom is elmúlt, a hívők zavartan mosolyogtak a kamerába a kérdés után: JOBBAN VAGY MÁR? Lehet, hogy a kereszténység egyszerűbb formában való megjelenítése hasznos lehet a természeti népek körében. Talán igen. Tudjuk, Jézus gyógyító IS volt, de ez valószínűleg már meghaladta volna az ő képességeit is. Ki-ki gondoljon bele a sok-sok e századi Lázár helyébe. Nekem  félelmetes volt belegondolni. Nem tudom, milyen a jó misszionárius, lehet, hogy nem dzsippel érkezik, hanem a faluban lakik és lehet, hogy a falu iskolájában tanít is inkább. És tudom, rengeteg pozitív, hiteles emberi  ellenpélda van, Ázsiától Afrikáig.

Dr. Ádám Attila L.: Még egyszer a tordai hungarikumról

2013. 07. 03.	Még egyszer a tordai hungarikumról	Dr. Ádám Attila L.
Az újonnan megválasztott Ferenc pápával egy kérdésben biztosan azonos hiten vagyok, mert mint nemrég kinyilatkoztatta, „a hit a tettekben van”. Ez az írás a leírt szavak ellenére ennek jegyében született. Én csak egy kis „is”-t biggyesztenék a „van” elé, de egyébként csak üdvözölni tudom ezt a talán szokatlan tanúságtételt a tettek mellett. Nyilván nem a szavak, az ima ereje ellen szól ez, csak a tettek nélkül a szavak kevesek maradnak sokszor, egyházon belül és kívül. Mint több ízben megírtam, a 2012. évi XXX. Törvény rendelkezik a nemzeti értékekről és hungarikumokról. Igyekszem röviden összefoglalni a téma jelentőségét és a témához kapcsolódó fontosabb definíciókat. Bár a Hungarikum Bizottság a Vidékfejlesztési Minisztériumban (Élelmiszer-feldolgozási Főosztály, Hungarikum Bizottság Titkársága) székel, NEM CSAK  mezőgazdasági vagy azzal kapcsolatos  szellemi v. fizikailag is létező termékekre terjed ki a hatóköre (az első elfogadott 12  „termék” között is van szellemi érték). A definíció szerint: magyar nemzeti érték – a magyarsághoz köthető, felhalmozott és megőrzött szellemi, anyagi, természeti, közösségi érték vagy termék.  Mint látható, SZELLEMI érték is lehet, NEM CSAK ANYAGI TERMÉK! Továbbá: hungarikum - kiemelésre méltó olyan nemzeti érték, amely a magyarságra jellemző tulajdonságával, egyediségével, különlegességével és minőségével a magyarság csúcsteljesítményét jelenti. A szakterületi kategóriák adatlapon szerepel a KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG kategória és a KÜLHONI MAGYARSÁG besorolási kategória. A részletes minősítési és bejelentési rendszerre itt nem térhetek ki teljes részletességgel, de a fentiek alapján joggal valószínűsíthető, hogy az 1568-as tordai országgyűlési cikkely a szabad vallásgyakorlatról a bevett felekezetek vonatkozásában- elvben megfelel a jelzett kategóriák kritériumainak. Az elbírálási rendszer először magyar nemzeti érték besorolást biztosít. Természetesen lehetséges, − hogy szellemi érték esetén főleg − az elbírálás szempontjából pozitív hatású az „érték” bemutatását, fennmaradását (esetünkben a valláson „kívüli”, értsd nem unitáriusoknak szóló bemutatását) biztosító, esetlegesen egyben turisztikai célú prezentáció bemutatása kiállítás/DVD stb. vagy más, a nagyközönség számára is látogatható/hozzáférést biztosító formában.

Dr. Ádám Attila L.: Unitarizmus a jelen magyarországi történetírásában

2013. 06. 10.	Unitarizmus a jelen magyarországi történetírásában	Dr. Ádám Attila L.
Találomra fellapoztam három történelmi könyvet otthon, hogy mit ír az 1568-as tordai országgyűlésről. Bár a könyvek 2000 körül jelentek meg (kivétel a Magyar Történeti Fogalomtár, amely 1989-ben), a kép vegyes. Jelenkori anyaországi történetírásunk és történettudományunk állapotát ez jól jellemzi, és kis pesszimizmussal állapítom meg, van, aki nem vesz tudomást róla (azaz elhallgatja), van, aki tárgyalja, de félreértelmezi és van, aki több fontos megállapítást tesz, bár európai jelentőségét nem vagy nem abban látja, mint mi unitáriusok. A téma érdekes és megér egy hosszabb elemzést a jövőben. Vannak azért pozitív jelek is! A részleteket kezdjük mindjárt a hangzatos című Történeti Dokumentumok Lexikona című kiadvánnyal (Hegedűs Gyula, Athenaeum Kiadó, Budapest, 2000), amely egyáltalán nem tárgyalja. Olvashatunk az állami egyházügyi hivatal 1951-es megalakulásáról, az ágostai hitvallásról, a milánói ediktumról Nagy Constantin türelmi rendelete címen, de a tordai országgyűlés „helyén” a tordasillasi szerződést (amely felosztotta Amerikát Spanyolország és Portugália között) és a trianoni „béke”szerződés (idézőjel tőlem) szerepel a 261. lapon. Természetesen a fenti címek szerepeltetése jogos, (bár tartalmukon lehet vitázni), de akkor már kénytelen vagyok megkérdőjelezni a tisztelt Szerző történelmi arányérzékét, sőt történelmi ismereteinek szintjét is, amikor II. Childebert frank király 596-os dekrétumával találkozok, amely történelmi jelentősége alig mérhető, különösen a magyar olvasó számára. A könyvben (bár nehéz felmérni, mert a vaskos kötet címszavairól nincs lista) egyetlen erdélyi címszót találtam: AZ AGYAGFALVI SZÉKELY NEMZETI GYŰLÉS (1848) címmel. A négy bevett felekezet vagy vallás címszó „helyén” a „négy igenes népszavazás”(1989) szerepel a lexikonban, az Erdély(i) és vallásszabadság alatt pedig semmi. A keresést itt feladtam. Szerencsére vannak szerencsésebb és pozitív példák is. A Magyar Kódex 3. kötetete (Egyháztörténet. Keresztény Egyházak,1526-1699, Vallások, egyházak 1699-1790. In: Magyar Kódex 3., Magyarország művelődéstörténete 1526-1790, Kosuth Kiadó, Budapest , 2000, pp. 297-310 és 315-329) meglepő részletességgel tárgyalja Erdélyt is. Az időrendi táblázat a könyv végén 1568-nál az tordai országgyűlést adja meg. Az írott források fejezet azonban nem közli a tordai országgyűlési cikkely szövegét. Az egyházszervezeti rész nem közöl térképet az unitárius egyházról, csak a latin szertartású katolikus, a görög szertartású katolikus, görög ortodox, református és evangélikus egyházigazgatásról. (pp. 322-328). A 306. oldalon közölt térkép A katolikus megújulás Magyarországon címmel viszont a címmel ellentétes módon Kolozsváron Unitárius főiskolát és állandó nyomdát jelöl. A szöveges rész azonban részletesen foglalkozik az antitrinitárius-unitárius fogalmakkal és egyházszervezet kialakulásával, Blandrata és Dávid Ferenc szerepével. Az „unitárius” szó értelmezését külön lapoldali címszó taglalja, pozitív beállításban, megemlítve Jókai Egy az Isten című regényét is, mint az unitáriusokról „adott legszebb irodalmi összefoglalást”. A részleteken természetesen lehet vitatkozni, de önmagában a tárgyalás arányai nem kritizálhatóak. A szerző megállapítja, hogy „az antitrinitárius vallás szabad gyakorlását Erdélyben az 1568. évi tordai országgyűlés engedélyezte, ezzel négyre emelkedett a Fejedelemségben a bevett vallások száma.” Megállapítja az unitáriusok korai expanzióját, a 80-as években Erdély magyar lakosságának „fele antitrinitárius nézeteket vallott”. A távolabbi expanzió célpontjait, a Temesközt és Baranyát, ahol az „egyházközségeiket csak a török kiűzése után számolta fel az ellenreformáció.” Az értékelő rész nem tér ki a vallásszabadság korai megvalósításának európai jelentőségére, de helyesen elemzi, hogy a magyarországi reformáció kivételes Európában, meghaladta az európai fejlődést, mert „Erdélyben a szentháromság-tagadók is önálló egyházzá váltak.” Az ellenreformáció kapcsán említi a fegyveres és békés rekatolizációs törekvéseket, megemlítve képviselőiket. Az unitarizmus későbbi irányzatait és 17. századi válságát is tárgyalja, kiemelve az 1638-as dési országgyűlést (dési complanatio), amely az unitárius vallás radikális irányzatainak korlátozását jelentette. Hangsúlyozza a későbbiekben a református vallás túlsúlyát és államvallássá válását I. és II. Rákóczi György uralkodása alatt. Összességében a hiányosságok ellenére a két fejezet megfelelő súllyal és nagyjából tárgyilagosan tárgyalja az erdélyi és magyarországi reformáció unitárius vonatkozásait.

Dr. Ádám Attila L.: Pünkösdi székelykapu-várás

2013. 06. 02.	Pünkösdi székelykapu-várás	Dr. Ádám Attila L.
A sors úgy hozta, hogy ez a kis írás napra akkor fog megjelenni, amikor felállítjuk a székely kaput Szentendrén. Csak kicsit, gyalogkaput. A családi ünnep mégis nagy. Háromszékről, Kézdivásárhely mellől érkezik. Manapság gyors az állítás, betonkötés-gyorsítót is alkalmaznak, hallom a vállalkozótól. A faragás erdélyi − ebben reménykedem, − a felállító vállalkozás itteni. A májusban eltelő pünkösdi idő így összekapcsolódik a székelykapu-várással a családban. Bár a faragást és a szöveget már hónapokkal ezelőtt megterveztük, kiválasztottuk most újra előveszem a régi-új könyveket a fotókkal. Lányomnak magyarázom a szimbólumokat. Bár én már az Alföldön születtem, a tulipán nagyon összmagyar jelkép. Össze is kapcsol. Eddig a festett alföldi tulipános láda miatt kissé alá is értékeltem. Talán sikerült némi egyéni ízt belecsempészni a búg mintájába, egy székelypálfalvai kapu alapján. Talán. Talán nem csak egyedi a két szembeforduló galamb és középen a szív a szokásos körformák helyett, de unitárius utalás is van benne. Mintha a szentlélek most valóban köztünk lenne. Mintha az apám lelke térne vissza a kapuval. Életében sosem mondta, hogy állítani akar. Talán csak nem merte kimondani. Most mégis úgy hiszem, neki is szándékában volt, csak már nem volt rá idő és neki is tetszeni fog, neki is tetszene a kapu. A több mint 800 km távolság ellenére, reméljük a kapu ilyen távol is otthon lesz. Azért a kertben sem lesz egyedül. A Székelypálfalván faragott kopjafa méltó társa lesz. Azután a Bemerítő János jut eszembe.  Meg is kellene áldani a kaput, vízzel. Ez is szimbólum, de mindenki mást (is) ért rajta. Áldás és békesség a ki-be járókra.  Jobb szó nem jut eszembe.

Dr. Ádám Attila L.: Álmodozás Csíkszeredától Nagyváradig

2013. 05. 02.	Álmodozás Csíkszeredától Nagyváradig	Dr. Ádám Attila L.
Azt mondják, addig jó, amíg vannak az embernek álmai. Pedig vannak emberek, akik bár kimutathatóan álmodnak (legalább is az agyi elektromos jelek erre utalnak), de nem emlékeznek másnap az álmaikra, még reggel felkelés után sem. Nos, miről álmodnék, ha emlékezhetnék az álmaimra? Magamnak is meglepő lehet a kérdés. Elég sok erdélyi várról és templomról szóló könyvünk van otthon, még Orbán Balázs egy-egy régi kiadása is. De jórészt itteni, magyarországi kiadványok. A legtöbbükben csak Derzzsel találkozunk az unitárius templomok közül. Ami egyrészt érthető, mert azt hiszem Berethalom és Derzs mellett kevés a Világörökség listára is felvett egyházi műemlék Erdélyben. Unitáriusnak biztosan ez az egyetlen. Néhol még fel-feltűnik egy-egy könyvben Énlaka és Magyarszovát unitárius temploma is, de ezzel aztán vége is van a listának. Speciálisabb könyvekben a kárpát-medencei Szent László legenda ábrázolások kapcsán még esetleg pár másik unitárius templom is megjelenik, de inkább csak a templombelső. Ha emlékeznék álmaimra, lehet, hogy arról álmodnék, hogy végigjárom és végigfotózom az erdélyi unitárius templomokat egy könyvkiadvány számára. Ha végiggondolom, szinte megdöbbentő, hogy milyen keveset láttam eddig: Udvarhely, Keresztúr, Énlaka, Recsenyéd, Derzs, Fiatfalva, Alsóboldogfalva, Vásárhely, Magyarszovát, Kolozs, Kolozsvár, Torda, Torockó, Torockószentgyörgy… A szász erődtemplomokból is szinte ennyit láttam. Természetesen a már meglévő fotókból is összeállítható lenne a körülbelül 100 erdélyi unitárius templomot (használatban lévő és azon kívülieket) felölelő kiadvány. Büszke része lehetne a könyvnek az újonnan épült templomok bemutatása. De talán mégis jobb lenne egy egységes kötet, új fotókkal. Hozzáadva a  magyarországi, talán tízet sem számláló unitárius templomokat is.  Minden templom írhatna magáról a könyvhöz, talán súlyozva, a műemléki és egyházi jelentősége függvényében. Álmodozás ide, fotózás oda, ettől még az erdélyi templomokat csak végig kellene járnom egyszer, Csíkszeredától Nagyváradig. Talán az idén egy kis részébe eljuthat az ember. Terv van: a Homoród-mente és Csekefalva környéke. Már az is nagy csoda lenne! Az Unitárius templomok a Kárpát-medencében című könyv pedig még inkább csoda számba mehetne, nemcsak unitáriusoknak.

Dr. Ádám Attila L.: Kr.u. 33. április 3., péntek

2013. 04. 01.	Kr.u. 33. április 3., péntek	Dr. Ádám Attila L.
„Lám, ma és holnap ördögöt űzök, és gyógyítok, csak harmadnap fejezem be. Mégis, ma, holnap és holnapután folytatnom kell utamat, mert nem lehet, hogy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.” (Lk  13,32-33) Talán hátborzongató beleképzelni magunkat az 1980 évvel ezelőtti jeruzsálemi utolsó hét (nap) eseményeibe (Kr. u. 33. március 29.-április 05.). A vasárnapi bevonulástól a kereszthalálig és azon túl. Hátborzongató, de felemelő azért is, mert az időpont párhuzama is kísért: akkor is korán volt a húsvét. Talán szinte ugyanazon a napon, Kr. u. 33. április 3-án, holdtöltekor, mint az idén (1). Néha úgy érzem, elveszünk a részletekben, feltételezett jelentések, értelmezések, időrendek, ellentmondások és cáfolatok útvesztőjében. Igazából húsvétkor elsősorban nem is a tények, dogmák, dátumok és elméletek a fontosak. Vagyis lehet, hogy csak én áltatom magam azzal, hogy egyszer talán végérvényesen megértem, hogy mi is történt azon a héten Jeruzsálemben.  De a lényeg talán mégsem ez. Mert közben elvész ennek a hétnek az igazi üzenete, máig ható példázata, pedig ez a hét a világtörténelem egyik legfontosabb hete volt. Ez a hét egy ember pszichológiailag és politikailag szükségszerűnek (2) tűnő végzete ellenére vagy éppen ezért a mában nem szólhat másról, mint az erőszakmentes szeretet hitének ígéretéről. Nem beteljesüléséről, csak ígéretéről. Ez az Evangélium számomra. De a szeretet sem abszolút (3). A szeretet is lehet önző, zsaroló, ön- és másokat korlátozó. Tudom, lehet ezt is teológiailag, spirituálisan, történelmileg, ezoterikusan (4) és még ki tudja, hány féle módon szemlélni, értelmezni. Mégsem ez a lényeg, illetve mindez összességében, számomra alig  szétválasztható módon jelenti az egészet.  A lényeg maga az ember, többszörösen is. Nem csak egy ember, Jézus élettörténete, szenvedése, hite, tanítása, példája fontos, de leginkább az ő életére adott saját egyéni és közösségi válaszunk. Sokszor adott és még sokszor adandó válaszunk. A közösségi válasz napjainkban fontosabb kihívás, mint korábban bármikor. Mert bár voltak egyéni próbálkozások, voltak közös próbálkozásaink, talán nem a naivitás mondatja velem, hitem szerint az igazi válasz még késik, 1980 éve késik. Az idén húsvétkor nem lesz holdfogyatkozás, mint talán volt Kr. u. 33-ban, Jézus halálakor (1). De  Isten üzenete újra  a miénk lehet, ha ezt mi is így akarjuk. Könyvészet 1) Jézus halála előtt, péntek délben az Evangéliumok egybehangzó híre szerint nagy sötétség támadt. Lehet, hogy ezt nem a nappalra, hanem éjszakára kell értenünk? Ha valóban holdfogyatkozásról van csak szó, jobb értelmezést nehéz találni. A zsidó Húsvétot (pészah) minden évben, bonyolult asztronómiai számítások függvényében, változó dátummal, holdtöltekor tartották.  Ezekben az években csak Kr. u. 30-ban és 33-ban  esett  péntekre a Húsvét (4). Kr. u. 33. április 3-án viszont a holdtöltekor holdfogyatkozás is volt Jeruzsálemben (4), ami indokolttá tenné a teliholdkor szokatlan, de nem nappali, hanem éjszakai „sötétséget”.   Az Apostolok Cselekedetei idézi is az ószövetségi Joel próféta látomását : „A Nap elsötétül, a Hold vérbe borul, mielőtt eljön az Úrnak nagy és nyilvánvaló napja,”  (ApCsel 2,20) „A nap elsötétülése”  a holdfogyatkozással  nehezen értelmezhető. A hold vérré változása viszont a holdfogyatkozásra utalhat. A teljes holdfogyatkozás során a Hold teljesen a Föld árnyékába kerül. Ilyenkor azonban mégsem sötétedik el teljesen a holdkorong, hanem fénye narancsvörösre változik amiatt, hogy a földi légkörön szóródó fény halvány derengést teremt a teljes sötétség helyett. Ha ez így van, akkor a kivégzés dátumaként valóban csak Kr. u. 33. év Húsvétja jöhet számításba (4). 2) A „politikai szükségszerűség” magyarázatot kíván. Kaifás számára már Jézus jeruzsálemi bevonulása előtt, Lázár betániai feltámasztása után több okból nyilvánvalóvá vált, hogy „….jobb, ha egy ember (Jézus) hal meg a népért, mintsem hogy az egész nép elpusztuljon.” (Jn  11, 50). Mielőtt a főpapot  és a Szanhedrint pozitív színben láttatnánk, fontos jelezni, hogy Lázár feltámasztása tudatos (?) teológiai és egyben  politikai támadás is volt Jézus részéről. Jól jelzi ezt, hogy még a „koronatanu” a feltámasztott Lázár megölése is szóba kerülhetett: „Erre a főpapok  elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mert miatta  sok zsidó  elment oda, és hitt Jézusban.” (Jn 12,11). A szadduceusok ugyanis nem hittek a feltámadásban (4), mint Josephus Flaviusztól tudjuk („…a lélek a testtel együtt elpusztul.” A zsidó háború II. 8,13.) A hatalmi-politikai-gazdasági ellentéteken túlmenően a szadduceus-farizeus ellentét fő oka éppen ez volt. Ha Kaifás szadduceus volt és jó okkal feltételezhetően az volt (4), Jézus „támadása” , azaz Lázár feltámadása, Kaifást főpapi személyében, politikailag és teológiailag is érintette.  Róma ellenében-mellett Kaifás saját hatalma  és a zsidó Templom léte kényes hatalmi egyensúlyon nyugodott. A főpapi hivatal csak látszólagosan volt egyházi poszt, valójában Pontius Pilátustól kapott  politikai kinevezés volt. A nép és Temploma „megmentése” és saját hatalmának védelme így  egy és ugyanazt jelentette Kaifás számára. Később, Kaifás rokona, vejének fia, a szintén szadduceus Anan főpap Kr.u. 62-ben  Jézus testvérének, Jakabnak a haláláért volt felelős. 3) Az erkölcsi kategóriák abszolutizálásának veszélyeire nemrég hívta fel a figyelmet Éltető Lajos az Unitpap hasábjain. 4) http//:www.nickpage.co.uk Bizonyos szempontból gondolatébresztő könyve magyarul is olvasható:  Page N.: A leghosszabb hét. Kelly Kft., Bp., 2009., pp. 1-68.

Dr. Ádám Attila L.: Zászlók Amerikában, Ázsiában és itthon

2013. 03. 01.	Zászlók Amerikában, Ázsiában és itthon	Dr. Ádám Attila L.
Pár hónapja meg sem fordult a fejemben, hogy valaha zászlókról fogok írni. Pedig a személyes történet csaknem 20 éves, és akkor fel sem tűnt. Most, érettebb fejjel már az az érdekes, hogy akkor fel sem tűnt semmi. A történet a zászlókkal igazából csak pár évvel ezelőtti törökországi családi nyaralásunkkor kezdődött. Két dolog nagyon megmaradt bennem, a müezzin hangszóróból szóló érces hangja és a török zászlók. Az előbbi feltehetően csak a kötelező imára hívott minden este vagy maga az ima volt (nem tudom, érteni nem értettük), az utóbbi viszont csaknem minden házon ott lengett a sós tengeri szélben. Kisiskolás gyerekek pár fillérért árulták a török zászlókat az európai strandokat idéző tengerparti sétány némi árnyat adó pálmafái alatt. Venni persze nem vettünk, de a szimbólum, a félhold és a csillag a vörös mezőben örökre bevésődött. Ha nem maradt volna meg az emlék a budai várról, 1686-ból. Bár az akkori zászló nem pont ilyen volt, az Oszmán Birodalom hagyományos színe a zöld, a mai török zászló 1793-óta létezik. A legendák szerint a zászló mai képét még II. Murád szultán álmodta meg a véres rigómezei csata után 1448-ban. A magyar hadakat hosszú véres ütközetben legyőző Murád az elbeszélések szerint a harc után csak éjszaka ért vissza szálláshelyére. Ott egy vöröslő vértócsában megpillantotta a félholdat és egy csillag fényét... De a történelemtől függetlenül igazából jó érzés volt látni a sok ottani török zászlót, nem hivalkodtak, csak voltak. Hazaérkezve motoszkálni kezdett bennem, mit is láttam én 20 éve Missouriban? Zászlókat, minden mennyiségben, nem csak a Függetlenség napján, valamikor június elején, hanem a hétköznapokon is. Akkor fel sem tűnt, ebbe talán az is belejátszott, hogy vasárnaponként Columbia nyílegyenes főutcáján felvonuló forró nadrágos mazsorett hölgyek elvonták az ember figyelmét az öltözetükről: a pólójuk amerikai zászlót idézett. A hatás azért szép lassan csak kezdett bennem beérni. Pár éve én is kitettem a magyar zászlót a házunkra. Ennek minden magyarországi következményét vállalva. Egyrészt, ami szokatlan és a szomszédoknak nincs, az legalább is furcsa. Hogy többet és mást ne is említsek a különböző előítéletekből... Itthon biztos furcsa. Columbiában és Kis-Ázsiában nem.  Azért van pár úttörő sorstársam. Mostanság már a harmadikat koptatja a szél. Az ősszel egy erdélyi webáruház hirdetett székely zászlót. A csomag meg is érkezett, annak rendje és módja szerint.  A téli zimankóra sajnáltam kitenni. Meg sokkal nagyobb is, mint a magyar. Úgyhogy saját helyet kerestem neki, kicsit távolabb, külön árbocon. Ha úgy tetszik, a magyartól kitüntetett helyen, a kertben. De valahogy csak nem akaródzik felhúzni. Talán majd tavasszal, pár ünnepi napra. Talán. Minden zászló otthon érzi magát igazán jól, a török is, az amerikai is, a székely is. Ennyi egyenlőség engedtessék meg neki (is).

Dr. Ádám Attila L.: Kérdések és botladozó válaszok a cédrus helyett a vízről

2013. 01. 30.	Kérdések és botladozó válaszok a cédrus helyett a vízről	Dr. Ádám Attila L.
Eredetileg a cédrushoz kapcsolódó érdekes bibliai jelképekről akartam írni. A bibliai cédrushoz a szibériai cédrusban rejlő jelkép vezetett el (1). Meglepődve láttam, hogy a libanoni cédrus körülbelül 70-szer kerül említésre az Ószövetségben (az Újszövetségben egyszer sem, talán addigra kitermelték). Salamon király palotájának faanyagaként, a leprásokat megtisztító füstölőként és az idegen királyokat megszemélyesítő felfuvalkodott faként, akit az Isten kivágásra ítélt. De néhány januári hír irracionalitása ezt felülírta bennem. Így most megint hosszabb leszek a megszokottnál. Vízkereszti hír, „hogy megáldották a Rakaca-patak vizét és a megáldott vízből ittak a hívők, mert annak gyógyhatása lehet.”  A másik: „Közel százmillió hindut várnak a világ legnépesebb eseményének számító, 12 évente megtartott rituális fürdésre a Gangesz folyóba januárban. Az 55 napos Kumb Mela fesztivál első napján már majdnem 8 millióan megmártóztak a bűntől való szabadulás reményében”. A cédrus és a víz mégis hasonlít egymásra egy dologban: mindkettő keresztény és nem keresztény jelképeket hordoz, a libanoni és a szibériai csakúgy, mint a gangeszi, nem különben a magyarországi rakacai. De talán még ennél is bonyolultabb a víz, mint biokémiai molekula, a H2O amennyire kicsiny, annyira speciális is: az élet mindenes játékközege a Földön. A növények 95%-a víz. Lehetne még mást is sorolni. Fizikai, kémiai dipólusmomentumot és hidrogénhidat, Boltzmann-állandót, de a hópihe jégkristályok máig érthetetlen, de szívet melengető csodás furcsaságait is (2). Lehet, hogy minden irracionalitás mögött csak maga az élet (igenlése) van? A víz irracionális vetülete az esővíztől és a rituális kutaktól a folyók vizéig minden kultúrában jelen van.  Mexikótól a Jordánig, a Gangeszen át a Nílusig. Egy vélemény szerint a kereszténység, mint világvallás elterjedésének egyik, de korántsem elhanyagolható vetülete az irracionális és racionális elemek megfelelő aránya. Valóban, lehet, hogy mi unitáriusok aránytévesztésben vagyunk? Nem éllel írom ezt a kérdést. Vagy a világ van aránytévesztésben, folyamatosan. A végeredmény szempontjából ez majdnem mindegy. Az irracionalitás azonban önmagában véve nem jó vagy rossz. Jelentése lehet pozitív vagy negatív, hordozhat értékest vagy értéktelent, vagy akár semmit. De lehet, hogy még ennél is fontosabb a belső, a megélt és a külsődleges irracionalitás megkülönböztethetősége vagy megkülönböztetése. A külsődleges irracionalitás csak szimbólum, de a belső irracionalitás nélkül vajon emberek tudunk-e maradni? A kettőt néha mégis nehéz, nagyon nehéz szétválasztani. Sokak szerint talán nem is lehet. Ha a szimbólum belső, valós jelentést, tartalmat hordoz, valóban nehéz. De a tömegpszichológia mégis inkább azt mondja, a felszínes és könnyen elhihető válasz a mélyebb tartalom nélkül a legtöbb embernek elég (amit most itt nem tudok ígérni!). A csak külsődleges jelekben megnyilvánuló vallásos irracionalitás a vallásosság legprimitívebb szintje. Mégis, a tömegvallások etosza lehet, hogy ez? Két bibliai példán keresztül – bízom benne - talán jobban érzékelhetőek ezek a finom különbségtételek és kérdések. Tovább...

Dr. Ádám Attila L.: Évvégi névsoroló: Lászlóból lett Attil(l)a

2012. 12. 30.	Évvégi névsoroló: Lászlóból lett Attil(l)a	Dr. Ádám Attila L.
Ha talán akadémikusnak és túl távolinak is tűnt Jézus születési idejének és a különböző civilizációk időfogalmának a vallással és a történelemmel – egyszóval múltunkkal óhatatlanul összekapcsolódó korábbi felidézése, megint csak, a 2012. év végén azon veszem magam észre, hogy az idő végtelen szalagján araszol a személyes (talán túlontúl is az) és talán a KÖZÖS gondolat is. Így év vége előtt pár nappal óhatatlanul visszafelé vagy visszafelé is kezd gondolkodni az ember, én is, talán mások is. Néha kis nüánszokra emlékezik vissza, nem is világdöngető eseményekre. Az is lehet, hogy a 20-as, 30-as éveiket „taposók” − én sajnos már nem ezek itthon fogyni látszó táborát gyarapítom, − mindig csak előre gondolnak. Mondom, nüánszokra. Vagy csak annak tűnő dolgokra. Pár éve tudtam csak meg, hogy születésem után eredetileg Lászlónak jegyeztettek be a kórházban. Apám, akit szintén Lászlónak kereszteltek egykor Keresztúron, másnap, feltehetően némi székely vehemenciával (ki tudja miért? - ez már titok marad örökre) berohant a gyulai anyakönyvi hivatalba és addig kérlelte az illetékeseket, ameddig szabályellenesen Attilává módosul(tat)tam. Persze nincs nekem semmi bajom az Attil(l)ával, eddig is jól elvoltunk. Angol főnököm ugyan rendszeresen csak úgy hívott, hogy Atilla the Hun (ha még az angol anyanyelvű is két l-lel ejtené ezt a nevet, mint egykoron őseink tették, akkor mit tegyünk a magyar nyelvérzékkel?). De hát tőle igazán szép teljesítmény volt, hogy tudott a hunok nagy királyáról. A László így csak apám neveként maradt meg a sírkövön. Meg a közös gyerekkori emlék a székelyderzsi templom faláról. Amikor meghalt, mégis valami furcsa késztetéstől vezérelve − szinte öntudatlanul, az előbbi történetet még nem is ismerve − odabiggyesztettem egy L-betüt a saját nevem után. Megint csak szabálytalanul. Ebből lett a publikációs „álnév”. Itthon és külföldön. Gyakorlati és nem érzelmi okokból azért némi kézzelfogható haszna is van ennek a bizonyos L-betűnek. Nem bibliai Ádámokból (jobban mondva Miss/Mrs és Mr Adamokból) megszámlálhatatlan számú futkorászik a világban New Yorktól Londonig és Pekingtől Madridig. A számítógépes keresőprogramokon az A.L. Adam (akármit csinál az ember, az á betűt lespórolják általában angol nyelvterületen, szemben a spanyollal, ott ugyanis szintén létezik ilyen betű) viszont már sokkal kevesebb. Másoknak talán furcsa ez. De legalább most okát adtam ennek a bizonyos kis l- és leginkább a nagy L-betűnek. Pedig nekem emlék: miért nem lehettem László is az Attila mellett vagy Attila is a László mellett. Az idén kikértem a budapesti unitárius „nagykönyvből” a keresztelési bejegyzésem másolatát. Őszintén szólva kicsit féltem megkeresni, de ott volt, 1958 októberében. Ott is csak Attila árválkodik, persze egymagában. De valahogy jó volt ránézni. Valami állandóságot, megmásíthatatlan valahova tartozást sugallt, pedig az egykori aláírók közül már alig vannak ketten az élők sorában. Ráadásul én alá sem írtam, mégis olyan volt, mintha az én kézjegyem is ott lenne. Végül is itt mindegy, hogy Attila vagy László. Kívánom ezt a KÖZÖS egybetartozást Mindnyájunknak a 2013-as évben is, ha lehet, egy kicsit sikeresebben, mint tettük ezt ebben az elmúló 2012-es évben.

Dr. Ádám Attila: Miért nem születhetett Jézus Krisztus Kr.e./Kr.u. 0-ban?

2012. 11. 28.	Miért nem születhetett Jézus Krisztus Kr.e./Kr.u. 0-ban?	Dr. Ádám Attila
Talán unalmasnak is tűnik ismét az idővel foglalkozni, mint legutóbb, a maja próféciák kapcsán. De Jézussal kapcsolatban is ebbe a témakörbe ütközünk. A legtöbb, a közelmúltig  élő és gyönyörű biblikus népi hagyomány is elbeszéli Jézus születését, a Parasztbiblia (Magyar népi biblikus történetek. Gondolat, Bp. 1985.) csakúgy,  mint ez a  népköltési székely vers is, ha természetesen nem is az évszámot, hanem legfeljebb az évszakot. Az A.D. (Anno Domini, azaz „az Úr évében”) vagy B.C. (Before Christ) megjelölés viszont csak akkor válik fantáziánk megmozgatójává, ha kiderül, hogy Jézus Krisztus nem születhetett  Kr.e./Kr.u. „0”-ban, amint ezt a keresztény időszámítás sugallja.  Több okból sem. A különböző szerzők véleménye abban sem teljesen egységes, hogy miért nem volt „0.” év, azaz csak Kr.e. 1./Kr. u. 1. évfordulója?1,2,3 Az „eredeti” időszámítás alapja,  Róma alapításának évszáma, akár pontos volt, akár nem, létjogosultságát vesztette a Római Birodalom felbomlásával3. Az új naptár megszerkesztése a pápa kezdeményezésére Kr. u. 525-ben Dionüsziosz Exiguus (aki nem azonos a korábbi, hasonló nevű íróval, és ezért választotta szerényen az Exiguus [kicsiny] melléknevet)  nevéhez kapcsolódik.  A naptár alapjául Krisztus születését tekintette, ezzel is segítve a kereszténység további elterjedését. Számításához  Dionüsziosz egyes források szerint a római császárok uralkodási dátumait vette figyelembe, de két hibát is elkövetett3. Először is kihagyta 0. évet, ami egy éves csúszást okoz3. Hesemann4 szerint viszont a 0, mint szám ismeretlen volt a nyugati világban, vagyis ez nem Dionüsziosz rovására írható. Állítólag újabb hibát okoz az a négyéves időszak kihagyása, amikor Augusztus császár még saját nevén, azaz Octavianuszként uralkodott (Kr.e. 32-28.). Ez összességében 5 év tévedés, ami azt eredményezi, hogy Jézus paradox módon Kr.e. 5-ben születhetett3. Ebben az érdekes érvelésben csak az kérdőjelezhető meg, hogy a kritikus 4 éves időszak jóval Krisztus születése (vagyis a 0. év) „előttre” esik, vagyis ebből a szempontból érdektelen. Hesemann szerint viszont Dionüsziosz pont a Kr.e. 27-et, Octavianusz augustusi címének dátumát vette kiindulópontként figyelembe, ami így Alexandriai Kelement (lásd később) figyelembe véve Kr.u.1-et ad a születés dátumaként4. Grüll kijelenti: „Jézus semmiféleképp sem születhetett 0-ban” 2.  Ez a megállapítás viszont a fenti naptárszámítási bonyodalmak tükrében teljesen elfogadható.  A további miértek azért sokasodnak első pillantásra is, mert a két, ezzel kapcsolatos bibliai utalás (Mt, 2:1-2 és Lk, 2:1-6) Picknett és Prince1 szerint kölcsönösen kizárják egymást. Mások, például Hesemann4 szerint viszont Máté és Lukács egybehangzóan azt támaszják alá, hogy Jézus Nagy Herodes uralkodása alatt (vagyis Herodes halála, Kr.e. 4-et megelőzően) született.   Ez az ellentmondás azonban talán mégis feloldható és nagyobb valószínűséggel megadható a valós születési év, ha minden fellelhető bibliai és nem bibliai utalást alaposan körbejárunk. Tovább...

Dr. Ádám Attila: Maja prófécia

2012. 10. 18.     Maja prófécia     Dr. Ádám Attila    

Ha andalúziai útjaim során valahol Sevilla és a tengerparti Sanlucar de Barrameda (ahonnan Kolumbusz elindult az Újvilág felé) között nem találkozom a hispán és dél-amerikai civilizációk Spanyolországban is tettenérhető egymásra hatásával, talán sosem tűnik fel a keresztény időszámítás néhány jellemzője.

A nyugati, mondhatnánk azt is, az európai ember időérzékelése teljesen lineáris, a bibliai Teremtés, azaz a kezdőpontból kiindulva halad a másik véges pont felé, amely kevésbé meghatározott.

Korábban, főleg Szent Ágoston volt az, aki meghatározta a másik végpontot az Apokalipszis teológiájában: amit Jézus Krisztus második eljövetele és az ítélet napja jelölt ki. Paradox módon nevezhetnénk ezt az idősíkot végtelenített véges időnek vagy dogmatikus időnek is. Személyes síkon ugyanaz jelent meg a pokol-purgatórium-mennyország hármasságában. A középkori vallásos idősík ez utóbbi végpontja ugyan később jelentősen átalakult vagy el is tűnt, de ettől még a lineáris szemlélet megmaradt.

Ezzel szemben a maja időszámítás ciklikus − gyakran a kozmológiai ciklusokhoz kapcsolt − jellege testet öltött a próféciákban is, mert bizonyos időszakok jellegzetességei meghatározták, hogy milyen típusú események ismétlődhetnek meg egy adott időszakhoz kötötten, bár tematikailag a jóslatok egy része hasonlít az ószövetségi kis próféták próféciáira. Úgy tűnik, hogy a maják különböző időszámítási rendszereket alkalmaztak életük különböző területeihez kapcsolódóan: biológiai, vallási és csillagászati téren.

A két kulturális idősík egybemosódását ők maguk is megjósolták 500 évvel korábban, jó előre, a 13. Katun Ahau 8. évére, vagyis 1527-re. És Cortez után pár évvel, 1528-ban Montejo, a spanyol konkvisztádor hajóival ki is kötött a Yucatán-félszigeten, a maják ősi területén. (A maják mai napig élő népcsoport, számuk mintegy 6 millió Közép-Amerikában.) Bár az eredeti prófécia egyik fő istenük, az asztékokkal közös, Quetzalcoatl, a tollaskígyó isten visszatéréséről szól, pont ekkor, 1519-ben szállt partra Cortez a mai Kubából indulva a mexikói Tabasco tartományban. A tollaskígyó Cortezzel azonosul a mitológiai ábrázolásokon (lásd a mellékelt képet). Az eredeti jóslat spanyol hatásra átalakult, mintha egy "kulturális holokausztot" végrehajtó misszionárius mondaná, itt már a keresztény Messiás-várás keveredik krisztus második eljövetelével:

„Fogadjátok vendégeiteket [a spanyol konkvisztádorokat], a szakállas embereket, a keleti embereket, az Isten jelének [kereszt?] hordozóit. Mert valóban jó az Isten szava, amely hozzánk érkezik. Eljön újjászületésünk napja.” (The Book of Chilam Balam of Chumayel, University of Oklahoma Press, 1967).

Jeremiás jóslata itt spanyol közvetítők száján keresztül szól hozzánk: „Beszéld mindazt, a mit parancsolok néked.” (Jeremiás 1:5-8)

A maják számára bizonyos értelemben ez újjászületés is volt valóban, mert civilizációjuk a IX. században, jóval a spanyol hódítók megjelenése előtt, hirtelen és a mai napig ismeretlen okból megszakadt és elhagyták városaikat, amelyeket csak a XIX. században fedeztek fel újra az őserdőben.