Bartha Alpár: A teremtés tökéletessége

2013. 11. 18.	A teremtés tökéletessége	Bartha Alpár
Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött. Akkor ezt mondta Isten: legyen világosság és lett világosság... ...Így lett este, és lett reggel: első nap. ...Így lett este, és lett reggel: második nap. ...Így lett este, és lett reggel: harmadik nap. ...Így lett este, és lett reggel: negyedik nap. ...Így lett este, és lett reggel: ötödik nap. ...És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap. ...A hetedik napra elkészült Isten a maga munkájával, amelyet alkotott, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után. Kedvező esetben életünket tervek, mérlegelések, megvalósítások rendszerezett harmonikus rendje foglalja keretbe, de mint az éremnek, mindennapjainknak is megvan a másik oldala, az árnyoldal, amelyet gyakran a fény fele fordítunk. Hányszor tervezünk világmegváltó elképzelésektől egyszerű fikarcnyi maszek elgondolásokig, amelyek értékesek, jó szándékukban vitathatatlanok. de valamiért sem a világ nem változik, sem egyéni életünkben nem érezzük teljesnek a kivitelezésben a létrehozás, a teremtés gyönyörét. Reggeleket esték, estéket reggelek váltanak, s a mélyben minden stabilan megreked. Ilyenkor megfogalmazódnak bennünk a kételyek: vajon harmatgyenge az egyéniségem? Hiányzik belőlem a hamisítatlan teremtésvágy? Esetleg életvitelembe elnyomom a bennem levő isteni lelket? Hova, kihez fordulhatok segítségért, hogy tettvágyamat egy természetes, élhető rendszer határozza meg, amelynek eredménye, hatása van önmagamra és arra a környezetre, amelyben kibontakozik létem? És ekkor fordulunk Hozzád, Gondviselőnkhöz, aki lélekben megjelensz, tapasztalhatóvá válsz, mint Mózesnek a Hóreb hegyénél, lényünket áthatod végtelen szereteteddel, tanítasz bennünket, üzensz nekünk a Biblia első soraival, amelyben benne van a harmonikus és a kiegyensúlyozott élet titka. Megtanítasz visszatérni az ősharmóniához. Mert nekünk hajszálpontosan erre van szükségünk, hiszen tengernyi megvalósítást akaró terv kering elménk forgatagában: egyszerre szeretnénk végeláthatatlan mesés világunkból minél többet felfedezni,  egy nap alatt akarjuk megváltani a világot, egyszerre akarunk mindent megalkotni… Így lesz este és reggel, miközben nem változik semmi. Tehetetlen magányunkban vádolni kezdjük önmagunkat, terméketlennek érezzük szellemünket, környezetünkben keressük a rendellenességet, és kérdőre vonunk Téged: ha a saját képedre teremtettél, akkor miért nem vagyunk tökéletesek, mint Te? Erre a kérdésre talán nincs egyértelmű, szakszerűen megindokolt felelet, talán válasz sem létezik, legalábbis nem úgy, ahogyan azt mi elgondoljuk, mert létünk annál tökéletesebb, mint ahogyan mi azt emberi elménkkel, válaszkereséseinkkel fel tudjuk fogni. Először is szabad akaratot kaptunk Tőled, ezért óriási, isteni felelősség van birtokunkban. Ugyanakkor kik is vagyunk mi a világmindenségben, hol voltunk a kezdetben, amikor a világosságot elválasztottad a sötétségtől, a boltozatot a vizektől, amikor égboltot, s az azt bevilágító napot, holdat, és csillagokat alkottál, növényeket, állatokat és embert teremtettél, s végül megpihentél? A teremtés virradatán nem léteztünk, de most itt vagyunk együtt áhítunk dolgozni veled, tőled kapott szabadságunkkal meg akarjuk élni földi hivatásunkat, szinte mindent akarunk egyszerre, amely egy részben jó, mert van bennünk akarás, tettvágy, de  csapda is rejlik a dologban hiszen ha nem rendszerezünk, ha nem tanuljuk meg a mértékletességet, ha nem érezzük meg szellemi és testi terhelésünk határait, ha nem alkotunk koncepciókat hivatásunkban akkor,  a terveinkből káosz lesz, az eredmény pedig elmarad. Ahhoz, hogy kishitű összevisszaságunkból eszményi rend szülessen, Rád kell figyelnünk, tanulnunk kell abból a tökéletes teremtésből, ahogyan a világunkat megalkottad: nem egyszerre, hanem kifogástalanul tökéletes rendszerességgel, nem mindent akarva átmenetek nélkül, hanem pillanatról-pillanatra, lépésről-lépésre, napról-napra, majd végül a pihenésre is szántál magadnak időt, talán azért, hogy a teremtés ejtette sebeid beforrjanak, majd folytatni tudjad az alkotás tökéletesítését, rendben tartását, felügyeletét gondviselésed, megtartó szereteted által. Őszintén kérünk téged, hogy teremtő munkád megvalósítására figyelve, ebből tanulva fejlődni tudjunk, hogy a mindennapok feladatait minél jobban, tökéletesebben tudjuk végezni. Mindeközben segíts, hogy a jelenben élve tudjuk megélni a hivatásunkat, az emberi teremtés és szolgálat felhőtlen szépségét, amely értelmet ad életünknek, s egyben a te teremtő munkádnak, ezáltal kiegyensúlyozott életet élve, a te valódi országodat építve mindenkor a te dicsőségedre. Ámen.