Mátéfi Tímea: Basarózsacsend

2013. 05. 19.	Basarózsacsend	Mátéfi Tímea
A kert sarkában hatalmas basarózsa bokor pöffeszkedett, már jó pár napja megjelentek a kis kerekded bimbók rajta, s ahogy közelgett az ünnep, mintha tudta volna, hogy ünneplőbe kell öltöznie. Lassan, méltóságteljesen, nyugodt, harmatos hajnalokon kipattantak a sziromlevelek, s ma reggelre biztosan királyi pompával és illattal fogadták a ház asszonyát. Megérkezett az ünnep, s a sokak által basarózsaként ismert pünkösdi rózsa fehér és rózsaszínű bő szoknyáját szemérmetlenül mutatja meg a világnak. Ez a szépség nem csak egy napos csoda, de nem tart pünkösdi királyságnyit sem. Olyan, mint az életünk, nem egy pillanatra hivatott, de nem is örök földi létre. Basarózsányi lélekillat marad utánunk is, s bizonyságtételünk foszlányai, ha ki merünk állni, merjük vállalni a ránk mérteket. Sok száz éve már annak, hogy a Mester tizenegye és az a bizonyos Mátyás ki mert állni. Hogy testük, lelkük és gondolataik hányféle aggodalmon és félelmen diadalmaskodva izmosodtak az ügy vállalásáig, nehéz lenne kinyomozni. Nekik valahogy sikerült. Reggel van még, a nap sok csodát rejthet, talán ránk is kiárad a Lélek, talán többet láttat magából a Magasságos, mint azt sejtenénk. Otthonod egy csendes zugában, reggeli teát-kávét szürcsölve hadd legyen társad e vers: Bartalis János: De különben csend van Te, bolondos fiucska, miért nem alszol? Te?... Mindenki oly édesen pihen. Csak te zavartad meg reggeli álmod. Te, bolondos fiucska, hát mit akarsz? Élvezni a reggelt?... Eredj aludni, nincs még semmi látni való, minden aluszik még. Csak egy csodálatos szekér indult el, derékig tűzben a hegy tetején - De különben csend van, nyugalom van még. Csak az a különös szekér - én nem tudom, de mintha csupa virágon menne és olyan valami mozgásféle is támadna nyomában. De különben csend van. Csak a bokrok népesültek be és a levelek széle fénylett meg. Na, meg aztán - én ugyan nem értem, de mintha mámoros versenybe kezdenének a madarak, vagy minden madár 19 féle nyelven szólalna meg. De különben csend van. Nagy nyugalom. Csak az a babonás rigó a vízpartján - én nem tudhatom, de mintha egy kicsit megrészegült volna a napsugártól. De különben csend van. Határozottan csend van. Csak egy-egy éberszemű gazda kocog el csengős lovával a kerted alatt. Csak egy-egy csapat virágárus-lány siet ki kosarával a piacra - De különben csend van s minden aluszik még, Csak valami vadboroszlán-féle erős illat kapott lábra, mert a reggeli szél üde ajakával csókdosta s az bódítgatja az emberek fejét és - én föl nem foghatom, de mintha megindulnának a fák, mint virágos karok a dal szárnyán. Levegőben, vízen, úton, mindenütt csak kacagó virág-máglyák gyúlnának. Harangok kondulnak meg és harsonák szólalnak meg minden dobásnyira. Az embereknek ezek hallatára, mintha kiszállna az erő inaikból, mert megbűvölten, mozdulatlan állnak - én nem tudom, de mintha térdre roskadnának - De különben csend van. Határozottan csend van. Csak a hattyúk kezdtek valami furcsa játékba a tavon és a vízi madaraknak mehetett fejükbe az illat, mert olyan bizsegő és izgatott a daluk. És - én föl nem érhetem ésszel, de mintha meglopták volna a természet minden színét, olyan pazar-csillogó a tolluk. De különben csend van. Határozottan csend van. Csak úgy tesz minden, mintha élne. Csak úgy tesz minden, mintha szállna, szállva-szállna, szállna. Csak úgy tesz minden, mintha örökre magába akarna bolondítani. Én nem tudom miféle időszak van, de mintha minden vágyna, szólna, várva-vágyna, vágyna. Én nem tudom miféle időszak van - Csak olyan szép minden, olyan végtelenül elragadó és olyan mámoros - De különben csend van. Határozottan csend van. És te bolondos fiucska még sem akarsz aludni. Pedig ezeket leszámítva - hidd el, hogy Csend van. Határozottan csend van.