Molnár Imola: Szép a világ, gyönyörű a világ…

2013. 05. 28.	Szép a világ, gyönyörű a világ…	Molnár Imola
Szép a világ, gyönyörű a világ és nincs hiba benne. És valóban nincs, hiszen pilla mögé bújt szemeink elé idézve e nagyvilág, akár tenyérben is tartható elképzelt, kicsinyített formáját: a gyönyörű kék gyöngyszemet, ki mondja rá, hogy nem szép, nem gyönyörű? És amikor a természetet járva egy kifeszített pillanat erejéig megérezzük a teljes harmóniát a világgal és önmagunkkal, akkor ki mondaná Neked szemrehányóan, hogy itt valami hiba történt? Tudod, a csendes meghittségben érezzük meg igazán, hogy bizony Te is szerves része vagy a világnak. Benne szelíden Te vagy a jóság, meghitten Te vagy a csönd. És mi őszintén bízunk Benned. Benned, aki úgy óvsz gonddal, úgy hajolsz fölénk széttárt szirmokkal, ékes ragyogón, ahogy mi viszonozni nem tudjuk. És e tehetetlenség miatt rosszul is érezzük magunkat, mert bár néha akaratunkból is kihullasz, mégis akarjuk, hogy hited akarjuk. S bár dolgaink elől rejtegetünk, mégis nagyon szeretünk, hisz Te létlenül is leglevőbb vagy, csak tudod, néha mint kenyérbe a kés, úgy hasít belénk a fölismerés, hogy úgy szeretni, ahogy Te minket, nem adatott meg még senkit sem szeretnünk. Igazából talán ez fáj, talán ezért vagyunk néha keserűek, féltékenyek és gyermeki kicsinyességgel emiatt szólunk így vádlón: Mit akarsz velünk Isten? Mért tart magasra nagy tenyered? és milyen éj vize zúg lenn, hol sisteregve kiszenvedünk, ha majd kegyetlen beledobsz,  hogy körmödre ne égjünk, Isten? Pedig dehogy akarsz Te minket a mélybe dobni, és alattunk nem az éj vize zúg, hanem puha-zölden terül a rét, melyre remény-virág-betűkkel írtad a legszebb imát. Kristályvizű patak csörgedez, melynek csengésébe a legszebb szimfóniát szőtted bele, hegyek magaslanak bölcsen, méltóságteljesen, melyeknek oldalára évszázadok szelíd ráncait vésted. Tudod mégis mi a leges-legjobb a világban? Az, hogy Tőled jön. És tudod mi a leges-legjobb bennünk? Az, hogy a Te gyermekeid vagyunk és jobbik felünk önmagát Tebenned ismeri föl.