Benedek Enikő: Proximitás

2013. 07. 20.	Proximitás	Benedek Enikő
Olyan könnyen, fiatalos lendülettel feküdt fel az ágyra, mintha csak tizennyolc éves lenne. Pedig haj, hol van az az idő, amikor még annyi volt. Pár másodperccel később aztán, amikor várni kellett, hogy a forró gyanta annyira hűljön, hogy dolgozni lehessen vele, érezte, ezért a könnyed mozdulatért nehéz árat kell fizetnie. A fájdalom, ami belehasított a combjába, egyszerre mindent eszébe juttatott. Késésbe volt azon a reggelen, és a szokásosnál jobban beletaposott a gázpedálba. Nem vette észre az éjszaka lehullott porka hóréteg alatt a tükörsima jeget. A fék csikorgására és egy csattanásra emlékezett, a többit mintha álmodta volna. A családtagok nagy aggodalommal, de ugyanakkor szeretettel vették körül, ahogy ott feküdt a kórtermi ágyán. Ekkor tudta meg, hogy megműtötték a combcsontját. Úristen! − villant át agyán a gondolat − akkor a doktor úr, és az egész „asszisztencia” meglátták a szőrös lábamat. Télen soha nem szőrtelenített. Nem találta fontosnak. Aztán a férje úgy szerette, ahogyan volt, természetesen. Emlékszik, az első kellemetlensége akkor adódott, amikor nőgyógyászhoz ment egy rutin ellenőrzésre. Ah, kedvesem milyen szőrösek vagyunk! − csicseregte a miniszoknyás doktornő, s ő érezte, mennyire pirul szégyenében. Azért voltak kellemes emlékei is. Például, amikor barátnője meghívta a tavaly hozzuk szilveszterezni Ausztráliába. A meghívás meglepetésként érte. A legelső gondolata: azonnal szőrtelenítem a lábaimat. Nem feledheti a kozmetikusnő elkerekedett szemeit, amikor kedves kérdésére, hogy milyen ruhában fog majd ünnepelni, rávágta: semmilyenben. Néha jól jönne pőrére vetkőzni jelképesen mások előtt is, hisz „Aki saját szívéből látja a világot, nemcsak megismeri és megérti a másik embert-de életében először azt is észreveszi, hogy ő milyen hatást vált ki a másikból!” (Müller Péter: Jóskönyv) Mert igazi közelségben a hatás nem maradhat el. Vagy mégis?