Dr. Bardócz-Tódor András: Isten országa

2013. 07. 11.	Isten országa	Dr. Bardócz-Tódor András
Reggelente olvasom a Bibliát. Apró részenként persze. Egy régi rendszerű kalauzt használok. Még Karácsony Sándortól ered. Enélkül csak ott olvasnánk, ahol könnyen nyílik a könyv. Ma 1Mózes 18 és Lukács 18,26-34 volt soron. Az Ószövetségben Ábrahám Sodoma megmentése érdekében alkudozott az Úrral. Ezt valahogy furcsállottam. Előzőleg Sára hitetlenkedett, vénségére születendő fiúgyermekével kapcsolatban. (Még ki is nevette az Urat.) Az Újszövetségben pedig azt olvastuk, hogy: „Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért.” Azután persze folytatódik: „Aki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet.” Én azonban a két mondat között elakadtam. Igaz, hogy ez a Károli-féle fordítás kissé rozsdás. Az újabb keletű szövegben már egy mondat ez a kettő. De mégis kísért a gondolat, hogy teremtett emberfia nem tudja jó szívvel elhagyni nemcsak gyermekeit és feleségét, de testvéreit, vagy szüleit sem, sőt uram bocsá' még a házát sem. Mert hát mi lehetne az a sokszorta több? Isten országa? Vajon nem az az Isten országa, ahol a házunkban a családunkkal élünk? Vagy az örök élet? Az örök életet pedig így hisszük: örök, mert őseink végtelen során át érkezik a múltból, és hitünk szerint reménylett utódaink végtelen során át visz bennünket a jövőbe. A magam számára így oldom fel ezt az ellentmondást: Isten országa a teljesség, benne a házunk, családunk. Ha valakit csak a háza foglalkoztat, vagy csak a szülei, vagy testvérei, vagy felesége, vagy gyermekei, az nem részese Isten országának. Aki Isten országát keresi, magasabb szinten tér vissza életének építő elemeihez, és nyeri el házát, szüleit, testvéreit, feleségét, gyermekeit. Úgy legyen.