Moldován Szeredai Noémi: Uni-Ani

2013. 07. 23.	Uni-Ani	Moldován Szeredai Noémi
Három és fél éves kislány áll félénken, szüleihez húzódva, majd édesanyja és keresztanyja öléből tekint a templomi seregre, hallgatja az őt köszöntő vendég kórus gyönyörű énekét, figyeli az idegen helyet, az idegen arcokat. A gyönyörű műemlék templom piacán ő a főszereplő. Keresztelőjére gyűlt össze a nagy család, zarándokoltak mindannyian  a kis erdélyi faluba Magyarországról, −sokan életükben először járva Erdélyben −, a távoli erdélyi rokonok , akik még ott élnek a faluban, ahol őseik születtek. Kis székelyruhában áll a templom piacán, ahol anyai, nagyanyai részről ükapját keresztelték unitáriusnak. Unitáriusnak lenni hagyomány, velünk született „tulajdonság” Erdélyben, de nyugatabbra haladva mindinkább tudatosan vállalt hit és életfelfogás. Az erdélyi unitárius számára természetes vallása, közössége, büszke hitére, „szent helyeire” az egyedüli magyar földön, Erdélyben született vallásra és vallásalapítójára, Dávid Ferencre. A kislány, a kisgyermekek boldog optimizmusával feltalálja magát az idegen környezetben, érzi az őt körülvevők sugárzó szeretetét és boldogságát, s tudattalanul az ősök erejét is, mely feléje száll. Nem tudja milyen viharok csaptak össze a feje felett, a lélektani küzdelmet, melyet az édesanya és édesapa vívott, hogy az ősi unitárius templomban unitáriusnak kereszteljék legkisebb gyermeküket, elsőként a családban. „Nem lesz igazából megkeresztelve, hiszen csak az Atya, Fiú, Szentháromság nevében való keresztelés az igazi!” − hangzott el a vallási dolgokban szaktekintélynek számító családtag részéről, mikor az évekig érlelődő szülői elhatározásnak hangot adtak. Jézust sem úgy keresztelték, jött a válasz az édesapa lelkében, aki felesége rokonsága kapcsán és történelem szeretete által ismerte meg az unitárius vallást. S a lelkiismereti döntést tett követte, melynek eredményeként unitárius szertartás szerint került sor a keresztelésre. A nagy testvérek szinte itták magukba a prédikáció, majd a keresztelési beszéd szavait, s a templomból kilépve megszületett ajkukon az új becenév, s azóta is így szólítják a legfiatalabb, unitárius családtagot Uni-Ani. Isten áldása kísérjen Uni-Ani!