Gál Zoltán: A föld, amely nem létezik (?)

2013. 02. 09.	A föld, amely nem létezik (?)	Gál Zoltán
A mindennapi eseményeket valamelyest követő ember számára egyrészt keserű, másrészt pedig szomorú a felismerés, hogy az a része a világnak, amelyen életre hívta a Gondviselő, amely maga a színpompás Tündérország, valójában nem is létezik. Legalábbis egyesek szerint nem. Hiába állítjuk, hogy itt van, jelenvaló, mások csupán holmi ábrándozásnak, vagy lázálomnak tartják, és szentül hiszik, hogy csupán lázítást szítunk, mert el akarjuk venni azt, ami meg sem illet minket. Két évezrede hasonló cipőkben járt egy egyszerű ácsmester fia is. Ő is egy olyan országról beszélt, amiről mások a maihoz hasonló meggyőződéssel állították, hogy nem létezik. Bármennyire is alátámasztotta példázatokkal, az egyszerű ember által is érthető szavakkal világossá tette, mégis voltak, akik úgy vélték, hogy talán titkon királyságról áhítozik. Azonban ez az ország ott volt szívében. Ott épült tetteiben, kézmozdulatai által. Magával vitte, bármerre is vezette sorsa, és nyilvánvalóvá lett azok számára, akiknek fülük volt a hallásra. Igaz, az az ország nem volt térképen behatárolható, népét nem a közös történelem kötötte össze, hanem az emberi jóság és békesség. Történelmének lapjai nem voltak tele vérrel, megaláztatással és keserűséggel, és nem a többség parancsa szabta meg, hogy mit, mikor, miként szabad. Azt az országot a benne munkálkodók tették varázslatossá, és az egymás iránti tisztelet volt a mértékadó. Istenországában, amelyet ez az egyszerű ácsmester fia festett meg tanításainak ecsetvonásaival, mindenki egymásnak felebarátja volt. Nem hordták el falait téglánként, nem kerestek benne folyton egy szolgálatos bűnbakot. Igaz, a székely zászló sem zavarna ott ma sem senkit…