Nagy László: Rézkilincs

2013. 02. 04.	Rézkilincs	Nagy László
Nemrég olvastam, hogy egy észak- német laboratóriumi szakcsoport bakteriológiai vizsgálat alá vette a nagy- és kis áruházak előtt sorakozó bevásárló kosarakat. Az eredményt le se kellene írni, azt mindenki gondolhatja: a kosarak fogantyúja olyan piszkos volt, mint egy elhanyagolt, nem takarított WC. Ugyanakkor nagy klinikákon megvizsgálták az ajtó kilincseket is. Erről is gondolom meg van a véleményünk. Jól gondoltuk. Az eredmények nagyon lesújtóak. És akkor gondoljuk el, milyen lenne az eredmény hazai tájainkon, ahol a szappan "fogyasztása" nincs az előkelő helyeken. Van egy jó ajánlat is. Rézkilincset kell az ajtókra szereltetni, mert azon a kórokozók csak néhány perctől két óráig életképesek, míg a rozsdamentes acélon három napig. (Átalvető, 2012.december). E fenti, nem mindennapi kutatások eredményeit olvasva az emberi lélekre tapadó mindennapi szenny mennyiségére és minőségére gondoltam. Lehet-e ezt laboratóriumban mérni? És ha igen, mivel? Nem mosatlan kézzel fogdossák ezt össze, de nem is lehet mosószerrel tisztára mosni. Vagy mégis? E változó időjárásban környezetemben egyik nap olvad a hó és a jég, és látom, hogy mi folyik alá a kanálisokba. Egy pár nap múlva újból minden patyolatfehér. De csak egy pár órára. Utána újból mindent sötétszürke szenny borít. Még a lelkeket is? Hallott-e valaki olyan zárról, amely távol tarthatná az embert ettől a minden nap ránk zúduló szennytől?  Vagy legalábbis rézből kellene lennünk, hogy kevés ideig maradjon bennünk a fertő. Vagy erre még várni kell?