2013. 10. 17. | A magvető | Benedek Enikő | |
Ebben az évben, mintha több alkalommal is hallottam volna a magvető példázatát. „Halljátok: Ímé, a magvető kiméne vetni.” (Márk 4,3)
És magam
előtt látom, amint a magvető tiszta szívvel, alázatos lélekkel, tele
reményekkel a magasba emeli a kalapját Isten felé, imát mormol, majd
csillogó szemekkel a zsákjába nyúlva kivesz egy marék magot, és karját a
magasba lendítve, elkezdi szórni. Hull a mag a jó földbe, az útszélre, a
köves helyre és a tövisek közé is.
Most
azzal próbálom vigasztalni magam, hogy csak egy voltam a hiszékeny és
átvert magvetők közül. De mi van akkor, amikor maga a magvető veri át a
jó földet a gyönyörűen elhintett, elprédikált szavaival, melyek mögött
fedezet nincs semmi. Semmi.
|
2013. október 17., csütörtök
Benedek Enikő: A magvető
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése