Sándor Szilárd: Talán három perces

2013. 10. 04.	Talán három perces	Sándor Szilárd
A fák levelei megszínesedtek. Harmat simogatta a mártírok síremlékeit. Itt van, valóban itt van az ősz. A szürettel és más mezei munkával. A facebookon, az emailen és a mobiltelefonos üzenetekben is  keringenek a képek. Megremegett a Föld. Ég bennünk a fény és szétárad a világosság mindenhova. Az élet szép. Három perc figyelmet kér tőlünk egy-egy gondolat, kép vagy leírt mondat. Szól a zene, nevet a szívünk.  Tele van a falu és a város szegénységgel és gazdagsággal. Lélekkel és harangszóval. Vasárnapokkal és hétköznapokkal.  Betegekkel és egészségesekkel. Isten szüntelen küldi áldását. Három éve és egy pár napja, hogy utolsó útjára kísértük  néhai Szabó Árpád püspök urat.  A fákon a levelek színesek a temetőkben. Harmatos a szemünk és mi szüretelünk. Abból, amit elvetettünk és abból, amit emlékeinkben megőriz a jövőnek is az emlékezet. Mi Nyárádszeredában a templom alapkövében mélyen őrizzük emlékét, és  sok helyen, sokak emlékében ott fent is. A gondolat nem lehet csupán három perces. A szó és a figyelem talán. Vasárnap szólnak a harangok. Emlékeztünk  az aradi tizenháromra.  Ennyi minden fért most lélegzetnyi elmélkedésbe. A többit testvérem érezd, gondold utána, találd meg, amire szükséged lehet, és amire lehetőséged van.  Nem csak három percig küldi az áldását az Isten, nekünk talán három percünk azért akadt még, hogy valamit átvegyünk szeretetéből és erősödjön a hitünk és reménységünk. Nyisd ki az ablakot, hogy besüssön az őszi napfény. Magához ölel a világosság, ne járjunk sötétségben. Talán együtt imádkozhatunk némán is majd, ha találkozunk. Fényednek áldott sugara ránk ragyog, álmunkban ránk találtak az angyalok, arcunk árnyékát áldásod simogatja. Esti zsoltárunkkal őriztük meg a hitünk  s tiszta reménység-magvakat hintünk  hajnalunk fehér felhős felhő-mezejére. Arcunk árnyékát áldásod simogatja, hajnalunk fehér felhős felhő-mezején: életünk léted ránk-vigyázón biztatja, az utolsó szóval - már a legelején.