2011. 07. 03 Az Érett és a Béres Lakatos Sándor
Korán reggel sorshúzás és kedves konfúzió egy kávé mellett. Közel egy óra készülődés, majd további három óra négy fal között. Még szerencse, hogy van ablak, ahonnan a város magasba nyúló tornyait lehet szemlélni, ha más nem adódna. Ha megszólalhatnak, eljön a szabadulás. Addig is természetesen megtiszteltetés, hogyne lenne az! A sekélyes bérre nem gondol senki. Csak pozitívan uraim, ha lehet! Kóstolgatjuk egymást, amíg a szabályzat engedi, de hamarosan jön a boríték, oszt’ bemerevedik a dolog.
Névsor szerint, egyesével, tessék helyet foglalni! Egyéni munka, nem forgolódik, nem beszélget! Írd a neved, pontosítsd a származásod! Kékkel! Nagy nyomtatottal édes fiam, figyelj oda! A szabályzat értelmében, a Béres kezében az Érettség záloga. No, no, csak a saját lapod van versenyben! A piszkozat marad! Reggeliztél? Nehogy kiájuljál nekem! Hallod! Egészségügyiek, jegyzőkönyv, bizottság… Snassz lenne. Munkaidő van! Írni a fejesek által felköhögött Utópiáról. Mire jó ez? Kinek kell ez? Az élet odakint vár, csak a harangok, ha megszólalnának…
Kettő a közellenség. Egyik nő, a másik nem. Kukkantani, sussantani, kézzel-lábbal, meta-para-pszicho-akármivel, csak meg ne lássa a Béres. Jegyzőkönyv, bizottság, az ősök, kinek kell a balhé? Mire jó ez? Kinek kell ez? Az élet odakint vár, csak a harangok, meg ne szólaljanak. Még ne, az istenért, még sehol semmi! Szabályos, nem szabályos, hogyne lenne az! Muszáj neki az legyen! Mégis csak az Érettség forog kockán! Háromszor hatvan perc. Mire elég ez, ha négy év úgy elröppent? Mindenesetre fele idő a kötelező. „Segíts magadon, s az Isten is megsegít.” Ezt is tanítják, ha nem tévedek.
Számozás, szignó, pecsét, meglazítani a nyakkendőt, kivenni a mobilt a raktárból, miénk a világ! Szignó alatt illedelmesen kérdez a Béres: Mi leszel, ha nagy leszel, édes fiam? Gondolkodás nélkül jön az Érett válasza: Jogász, az jobban fizet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése