2011. 07. 12. Vallásról, szekularizációról Pál János
Papi gyűlésen vettem részt a múlt héten, ahol a vallás kérdése ismét terítékre került olyan tálalásban, mint a 21. század potenciálisan időszerűtlenné válható eszméje, ideája.
Tényleg, szükség van-e a vallásra – tűnődtem el újra magamban –, mert „Marx bácsi” is megmondta, hogy a vallás a népek ópiuma, minden nyomorúságnak forrása. És azóta is sokan harsogják, hogy a vallás csak kölönc az emberiség nyakában, üres, értelmetlen szócséplés.
Úgy gondoltam, azt a Szolzsenyicint fogom segítségül hívni ebben az örökösnek tűnő vitában, aki a munkatáborok poklában az emberi létről elmélkedve egyebek mellett az alábbi következtetésre jutott. „Lassanként megvilágosodott előttem, hogy a jót a rossztól elválasztó határvonal nem azonos az államok, osztályok, pártok közti határral, hanem minden egyes ember szíve közepén halad át, minden emberi szív közepén. De még ott is fluktuál, eltolódik bennünk az évek során. Még a rossz által megszállva tartott szívben is marad egy támpontja a jónak, s még a legnemesebb szívben is van egy sarok, melyben tartósan gyökeret vert a rossz. Akkor kezdtem megérteni a vallásokat, a világ valamennyi vallását. Az emberben lévő rossz leküzdése a céljuk. Lehetetlen teljesen kiűzni a rosszat a világból, de kordában lehet tartani minden egyes emberben.” (A Gulág szigetcsoport)
Pál apostol hasonlóképpen vélekedik és az istenhívő ember feladatát így summázza: „Mert nem vér és test ellen van a mi tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának urai ellen, a gonoszságnak a magasságban lakozó szellemei ellen. Ezért vegyétek magatokra az Isten minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon és mindeneket jól elvégezve, megálljatok. Álljatok meg tehát körülövezve derekatokat igazsággal és felöltözve a megigazulás páncéljába, és felsaruzva lábatokat készségével. Mindezekhez vegyétek fel a hit pajzsát, amellyel a gonosznak tüzes nyilát megolthatjátok.” (Ef 6, 12–16)
A vallás tehát utat mutat és tanít, hogy eljussunk az élet értelméhez, céljához, hogy alkossunk és teremtsünk, leküzdjük a mindennapjainkat undorítóvá tevő rosszat. A vallás életre, szépségre, jóra, az istenire parancsol...
A kérdésem az orosz íróval együtt azonban az, hogy:„Ha a XXI. századra az emberiség nem robbantja föl vagy nem fojtja meg önmagát, akkor talán ez az irányzat fog diadalmaskodni? Mert ha nem ez győz az emberiség történelme puszta egy helyben topogás, merő értelmetlenség. Hová tart akkor az emberiség, van-e egyáltalán értelme a folytatásnak? Hisz az ellenfelet lebunkózni: ezt már az ősember is tudta!” (A Gulág szigetcsoport)
Marxék ez utóbit tették! Az anyagias, fogyasztó, istenitől kiüresített ember is ezt teszi – a másikat lebunkózza! Sokra nem jutottunk... Ül számítógépe előtt az emberi rációban feltétlenül hívő „homo technikus” és közben ismét majommá görbed, majomvilágot teremtve maga körül ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése