2011. 07. 01 A régi mozi Nagy László
A mozigépet a tánccsoport nyerte szülőfalumban. Mondhatom összetáncolták. Abba a kultúrotthonba helyezték el, amit még nagyapámék építettek, megalkották a működési szabályzatát, s amely hosszú évtizedekig szolgálta nemcsak a kulturát, hanem helyet adott lakodalmak alkalmával hajnalban a menyasszonyi táncnak is.
Sajátos, nehéz olajillat fogadta a belépőt. Éppen olyan, mint egykor az osztálytermekben. Itt láttunk először filmet, s talán akkor többet, mint most, az utóbbi húsz esztendőben. Vasárnap délelőtt 11 órakor, amikor a harmadikat húzták, s a felnőttek a templomba mentek (talán nekünk is ott lett volna a helyünk), akkor volt a mozi. 50 baniért. Boriska néni is ugyanennyiért adta a kakast. A híradó ráadásként volt. Kemény szocialista propaganda. A földművesek és gyári munkások fényes jövőjéről. Így neveltek jó pioníroknak és KISZ-tagoknak. Egyházellenesnek.
A mozigépet Józsa Miska bácsi kezelte nagy hozzáértéssel több évtizedig. Ha nem gyermekeknek való képsor következett a filmen – az akkori meggyőződés szerint –, akkor kezét a film elé tette, és elsötétült egy pár másodpercre minden. Az esti vetítésen természetesen mindent megmutattak a felnőtteknek. Aztán felépült az új kulturotthon, és nemcsak Miska bácsi, hanem a mozigép is nyugdíjba vonult. Végleg. Néha-néha még megjelent a karaván, hozott egy amerikai vagy indiai érzelmekre ható filmet, amiről hónapok múlva is sírva beszéltek az asszonyok, de lassan elnémult minden. A televízió elsöpörte a múltat. Örökre meghalt a mozi a faluban.
Mindez akkor jutott eszembe, amikor egyik kedves hívem megbotránkozva arról beszélt, hogy a televízió csatornáin át árad minden nap a népbutító szennyáradat, és nincs aki és ami gátat vessen ennek. Néha egy kezet oda kellene tenni, hogy egy pár pillanatra elsötétüljön a világ, elgondolkozzon az ember, és azután csak fény áradjon szét a világba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése