Gál Zoltán: Játsszunk farizeust!

2012. 04. 03. Játsszunk farizeust! Gál Zoltán

Talán ismeretlen számunkra az imént említett játék, pedig évezredek óta játssza az emberiség. Igaz, hol így, hol amúgy nevezték, azonban a lényege semmit nem változott. Előrebocsátom, hogy ez a játék felnőtteknek szól elsősorban. A gyerekek nem is tudnák, nem is akarnák eljátszani, mert lelkiviláguktól iszonyúan távoli. A felnőtt ember inkább otthonosan mozog ebben a világban, jól eligazodik a magamutogatás sokrétűségében, és nem jelent az sem gondot, ha igazi önmagából kellene kivetkőznie… Csak úgy, a játék kedvéért.

A játék legelső lépése, hogy elsősorban magamat tegyem mindenki elé és fölé. Legyek teljesen meggyőződve arról, hogy mindenkinél mindent jobban tudok, mindenhez a legjobban értek, és természetesen én tudok kellő útmutatást adni a körülöttem élő embereknek, függetlenül attól, hogy igénylik-e vagy sem.

Ezt követően, hitessem el mindenkivel, hogy mindazok, akik általam nem befolyásolhatók, és útmutatásaim ellenére sem úgy tesznek úgy, amint kértem tőlük, alapvetően rosszak és a közösséget bomlasztják. A legjobb, hogyha a közbeszédet az általam elhintett méreganyag uralja. Akkor már a helyes úton járok a siker felé.

Mindezt fűszerezzem meg egy kis irigységgel és rosszindulattal, mert attól lesz csak igazán hatásos. De ne feledkezzek meg arról sem, hogy mindig a mosoly és közvetlenség sminkjét mázoljam fel arcomra, és folyton keressem a lehetőséget, hogy minél több embert behálózzak. Így, reményeim szerint, elérhetem célomat, és lassan mindenki azt fogja gondolni, hogy egy út van az igazság felé: az enyém.

És ki nyerhet ebben a játékban, ha nem én magam? Játsszunk hát farizeust!

Vagy talán mégse…