2012. április 19., csütörtök

Ifj. Szombatfalvi József: Vizes téma

2012. 04. 18. Vizes téma Ifj. Szombatfalvi József

Esik az eső, és az emberek várják a napsütést. Valahogy nem érezzük magunkat jól, ha túl vizes a környezetünk. Bezzeg a gyerekek, kerüljön csak egy tócsa!

A fiammal és lányommal járok babaúszásra. A lányom, bár korát még hónapokban mérjük, úszik, mint hal a vízben. A fiam, aki már több éves, csak barátkozik e közeggel, amúgy én is.

A két gyerek vízhez való viszonyának egyszerű, akár tudományos magyarázata is van. A magzati lét óta ismert képességünket, hogy amikor fejünk víz alá kerül, ne szippantsunk vizet, születésünk után néhány hónappal elveszítjük. E reflex megőrizhető, ha pár hónaposan már elkezdjük az úszást. Később nehezebb kifejleszteni e készséget.

Két gyerekemen látom ezt a különbséget, és azt is, hogy a fiammal mindkettőnknek sok energiájába fog még kerülni, amíg a vízzel kellő mértékű barátságot kötünk.

Mi, emberek az életünkkel sem vagyunk másként. Megszületünk megannyi csodálatos képességgel, adottsággal, amelyek által azok lehetünk, akik szeretnénk, aztán... Aztán sokszor elsodor az ár, s olyankor bizony jó lenne tudni úszni, hogy ne pusztán a sodrás irányítson minket, hanem mi is, élve tehetségünkkel, képességeinkkel, velünk született adottságainkkal, hogy egy élhető életet teremtsünk.

Sokszor látom úgy az embert, mint úszni nem tudót, aki egy nagy víz közepén próbál megmaradni, és csak idő kérdése, hogy... Ám látva a babákat is úszni a vízben, ebben az őselemben, már látom azt is, hogy igen, képesek vagyunk megtanulni, kortól függetlenül úszni.

Ússzunk hát! Ne csak a sodrás miatt, hanem megtanulva alapvető fogásait, oda és arra, amerre a mi szeretnénk. Isten nem azért engedett az élet tengerére, hogy elveszni lásson minket, hanem azért, hogy célba érjünk azon áldásokkal, képességekkel és csodákkal, amelyeket magunkban hordozunk. Ússzunk bátran és biztosan!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése