Molnár Imola: Kedves Olvasó

2013. 01. 25.	Kedves Olvasó	Molnár Imola
Tudod, van az a tekintet az emberek szemében, amivel sosem tudsz mit kezdeni, és mindig olyankor találkozol vele, amikor a legbénábbnak érzed magad. Tényleg, szó szerint bénának… Azokra a pillanatokra gondolok, amikor olyan kérdőn-várón néz rád valaki, és csak azt szeretné: mond már ki!!!!!!!! Az ég szerelmére: szólalj meg! Érzed is, hogy most kellene megszólalni, és azt is tudod, mit kellene mondani, de mintha egy idétlen nagy bog lenne a torkodban, nem tudod sem lenyelni, sem kiköpni… Bénán állsz vagy ülsz és nézel, s a legrosszabb az a lemondó fejcsóválás, amit kapsz a némaságért cserébe. Aztán hallod néhány tovatűnő lépés koppanását, és tessék: ezt jól megcsináltad… Aztán, ha elég erős vagy, utána szaladsz, és ha szerencséd van, utol is éred, és hebegve-dadogva kimondod. De legtöbbször erőd sincs, utol sem éred, és ki sem mondod. Ezekből van több, nem a filmvégi lassított felvételként ható happy and-ekből, hanem azokból, amikor mindent értesz, csak azt nem, hogy miért így tetted, pedig tudod, hogy egyedül rajtad múlt az egész. Annyival könnyebb lenne néha erőt venni magunkon, és megszólalni. Kimondani, amit várnak, amiért tudod, hogy sok mindent megadnának, ami valakit boldoggá tenne, ami valakinek fontos, ami valaki számára akkor, abban a pillanatban a legtöbbet jelenti, annyival könnyebb lenne… Miért kap el néha a béna-némaság? Az ég tudja, de nincs jól így. Nem arra a len ruhás, faölelgetős, egymás nyakába borulós hippi fajta, lelkizős megoldásra gondolok, hogy ugorjunk egymás nyakába és boci szemekkel, egy két könnycsepp kíséretében boruljunk ki, mondván: de én szeretlek…vagy: sajnálom…vagy amit éppen mondani kellene; hanem arra gondolok, hogy vegyünk erőt az önvédelmi mechanizmusunkon, büszkeségünkön, sértődöttségünkön, és szólaljunk meg. Nem baj, ha halkan tesszük, nem baj, ha közben elszorul a torkunk, nem baj, ha nem vagyunk életünk legméltóságosabb helyzetében, de a lényeg, hogy tegyük meg az első lépést, és legyünk őszinték. Ha a néma-bénaság megszólal és megmozdul, azt az illető is hallja, látja és értékeli…