2012. 10. 18. Maja prófécia Dr. Ádám Attila
Ha andalúziai útjaim során valahol Sevilla és a tengerparti Sanlucar de Barrameda (ahonnan Kolumbusz elindult az Újvilág felé) között nem találkozom a hispán és dél-amerikai civilizációk Spanyolországban is tettenérhető egymásra hatásával, talán sosem tűnik fel a keresztény időszámítás néhány jellemzője.
A nyugati, mondhatnánk azt is, az európai ember időérzékelése teljesen lineáris, a bibliai Teremtés, azaz a kezdőpontból kiindulva halad a másik véges pont felé, amely kevésbé meghatározott.
Korábban, főleg Szent Ágoston volt az, aki meghatározta a másik végpontot az Apokalipszis teológiájában: amit Jézus Krisztus második eljövetele és az ítélet napja jelölt ki. Paradox módon nevezhetnénk ezt az idősíkot végtelenített véges időnek vagy dogmatikus időnek is. Személyes síkon ugyanaz jelent meg a pokol-purgatórium-mennyország hármasságában. A középkori vallásos idősík ez utóbbi végpontja ugyan később jelentősen átalakult vagy el is tűnt, de ettől még a lineáris szemlélet megmaradt.
Ezzel szemben a maja időszámítás ciklikus − gyakran a kozmológiai ciklusokhoz kapcsolt − jellege testet öltött a próféciákban is, mert bizonyos időszakok jellegzetességei meghatározták, hogy milyen típusú események ismétlődhetnek meg egy adott időszakhoz kötötten, bár tematikailag a jóslatok egy része hasonlít az ószövetségi kis próféták próféciáira. Úgy tűnik, hogy a maják különböző időszámítási rendszereket alkalmaztak életük különböző területeihez kapcsolódóan: biológiai, vallási és csillagászati téren.
A két kulturális idősík egybemosódását ők maguk is megjósolták 500 évvel korábban, jó előre, a 13. Katun Ahau 8. évére, vagyis 1527-re. És Cortez után pár évvel, 1528-ban Montejo, a spanyol konkvisztádor hajóival ki is kötött a Yucatán-félszigeten, a maják ősi területén. (A maják mai napig élő népcsoport, számuk mintegy 6 millió Közép-Amerikában.) Bár az eredeti prófécia egyik fő istenük, az asztékokkal közös, Quetzalcoatl, a tollaskígyó isten visszatéréséről szól, pont ekkor, 1519-ben szállt partra Cortez a mai Kubából indulva a mexikói Tabasco tartományban. A tollaskígyó Cortezzel azonosul a mitológiai ábrázolásokon (lásd a mellékelt képet). Az eredeti jóslat spanyol hatásra átalakult, mintha egy "kulturális holokausztot" végrehajtó misszionárius mondaná, itt már a keresztény Messiás-várás keveredik krisztus második eljövetelével:
„Fogadjátok vendégeiteket [a spanyol konkvisztádorokat], a szakállas embereket, a keleti embereket, az Isten jelének [kereszt?] hordozóit. Mert valóban jó az Isten szava, amely hozzánk érkezik. Eljön újjászületésünk napja.” (The Book of Chilam Balam of Chumayel, University of Oklahoma Press, 1967).
Jeremiás jóslata itt spanyol közvetítők száján keresztül szól hozzánk: „Beszéld mindazt, a mit parancsolok néked.” (Jeremiás 1:5-8)
A maják számára bizonyos értelemben ez újjászületés is volt valóban, mert civilizációjuk a IX. században, jóval a spanyol hódítók megjelenése előtt, hirtelen és a mai napig ismeretlen okból megszakadt és elhagyták városaikat, amelyeket csak a XIX. században fedeztek fel újra az őserdőben.
Ha andalúziai útjaim során valahol Sevilla és a tengerparti Sanlucar de Barrameda (ahonnan Kolumbusz elindult az Újvilág felé) között nem találkozom a hispán és dél-amerikai civilizációk Spanyolországban is tettenérhető egymásra hatásával, talán sosem tűnik fel a keresztény időszámítás néhány jellemzője.
A nyugati, mondhatnánk azt is, az európai ember időérzékelése teljesen lineáris, a bibliai Teremtés, azaz a kezdőpontból kiindulva halad a másik véges pont felé, amely kevésbé meghatározott.
Korábban, főleg Szent Ágoston volt az, aki meghatározta a másik végpontot az Apokalipszis teológiájában: amit Jézus Krisztus második eljövetele és az ítélet napja jelölt ki. Paradox módon nevezhetnénk ezt az idősíkot végtelenített véges időnek vagy dogmatikus időnek is. Személyes síkon ugyanaz jelent meg a pokol-purgatórium-mennyország hármasságában. A középkori vallásos idősík ez utóbbi végpontja ugyan később jelentősen átalakult vagy el is tűnt, de ettől még a lineáris szemlélet megmaradt.
Ezzel szemben a maja időszámítás ciklikus − gyakran a kozmológiai ciklusokhoz kapcsolt − jellege testet öltött a próféciákban is, mert bizonyos időszakok jellegzetességei meghatározták, hogy milyen típusú események ismétlődhetnek meg egy adott időszakhoz kötötten, bár tematikailag a jóslatok egy része hasonlít az ószövetségi kis próféták próféciáira. Úgy tűnik, hogy a maják különböző időszámítási rendszereket alkalmaztak életük különböző területeihez kapcsolódóan: biológiai, vallási és csillagászati téren.
A két kulturális idősík egybemosódását ők maguk is megjósolták 500 évvel korábban, jó előre, a 13. Katun Ahau 8. évére, vagyis 1527-re. És Cortez után pár évvel, 1528-ban Montejo, a spanyol konkvisztádor hajóival ki is kötött a Yucatán-félszigeten, a maják ősi területén. (A maják mai napig élő népcsoport, számuk mintegy 6 millió Közép-Amerikában.) Bár az eredeti prófécia egyik fő istenük, az asztékokkal közös, Quetzalcoatl, a tollaskígyó isten visszatéréséről szól, pont ekkor, 1519-ben szállt partra Cortez a mai Kubából indulva a mexikói Tabasco tartományban. A tollaskígyó Cortezzel azonosul a mitológiai ábrázolásokon (lásd a mellékelt képet). Az eredeti jóslat spanyol hatásra átalakult, mintha egy "kulturális holokausztot" végrehajtó misszionárius mondaná, itt már a keresztény Messiás-várás keveredik krisztus második eljövetelével:
„Fogadjátok vendégeiteket [a spanyol konkvisztádorokat], a szakállas embereket, a keleti embereket, az Isten jelének [kereszt?] hordozóit. Mert valóban jó az Isten szava, amely hozzánk érkezik. Eljön újjászületésünk napja.” (The Book of Chilam Balam of Chumayel, University of Oklahoma Press, 1967).
Jeremiás jóslata itt spanyol közvetítők száján keresztül szól hozzánk: „Beszéld mindazt, a mit parancsolok néked.” (Jeremiás 1:5-8)
A maják számára bizonyos értelemben ez újjászületés is volt valóban, mert civilizációjuk a IX. században, jóval a spanyol hódítók megjelenése előtt, hirtelen és a mai napig ismeretlen okból megszakadt és elhagyták városaikat, amelyeket csak a XIX. században fedeztek fel újra az őserdőben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése