2011. 06. 29. Jog és kötelesség Andorkó Attila
Néhány évvel ezelőtt egy előadáson azt mondta az előadó, hogy: A jogállam a törvények betartásán és betartatásán alapul. József Attila szerint: Jogállamban a pénz a fegyver. Nem tudom (mert talán nem akarom), hogy a gyakorlati élet melyiket támasztja alá. Csak azt tudom, hogy manapság egyre több helyről halljuk azt, hogy ehhez vagy ahhoz jogom van, joga van egy közösségnek, egy vezetőnek. Azt is gyakran hangoztatják, hogy nincs joga senkinek megmondani, hogy szabad emberként mit szabad nekem s mit nem, személyes döntéseimet senki nem kérheti számon, mert nincs joga, elvégre szabad országban, szabad emberként azt teszem, amit szabad.
Az érem másik oldala sokkal soványabb: a kötelességeim. Hiszek abban, hogy alapvetően egy hármas kapcsolatrendszerben élünk: kapcsolatunk van Istennel, önmagunkkal és embertársainkkal. Ezek a kapcsolatok határozzák meg mindennapjainkat. Ezekkel nemcsak a jogok, hanem a kötelességek is együtt járnak, s amíg kötelességeimet nem teljesítem, addig nincs jogom jogaimat követelni sem Istentől, sem önmagamtól, sem embertársaimtól.
Jogaim követelése előtt kötelességeimet kell teljesítenem. Jézus arra tanította tanítványait, hogy amikor egy mérföld megtételére kötelezi őket a hatalom (mert jogában állt), akkor menjenek el kettőre. Vajon mi hogy állunk ezzel a kötelező első mérfölddel? Megtettünk-e bár néhány lépést belőle, amikor jogunkat (jogainkat) követeljük?
„A hadviselés itt ma más.
A hős a kardot ki se rántja.
Bankó a bombarobbanás
s mint fillér, száll szét a szilánkja.
Így okoskodtam s jónapot
kívánva elhúzódtam oldalt”
József Attila: Gyönyörűt láttam (részlet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése