2011. 06. 05. Pünkösd előtti vasárnapon Sándor Szilárd
Ha nem törvényed gyönyörködtetne, elpusztulnék nyomorúságomban. (Zsolt. 119,92)
Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? (Mt. 5,13)
Ha pedig a kenyér első zsengéje szent, a tészta is az, és ha a gyökér szent, az ágak is azok. (Róm.11,16)
A kérdések előtt botladozó ember számára sok választ kínálnak. Ezek a válaszok sokszor „tálcán” kecsegtetik magukat. A válaszoknak sokszor erőszakos reklámja van, csillogó-villogó fényjátékok, csábító illatok, hangoskodó rábeszélés. A válaszok ott vannak kézzel érinthető közelségünkben, s már-már be is gyömöszölnék a szánkba, belekalapálnák a fülünkbe, beleszorítanák a kezünkbe. A válaszok dübörögnek mellettünk, annyira erőszakosan, hogy akár el is felejtjük, mi volt a kérdés. A válaszok már „készen állnak”, akármit is kérdeznénk. Ha igen a válasz, mi a kérdés ? − Rev. Kimm Beach unitárius-univerzalista lelkész kérdésfelvetése köszön vissza ránk. Csakhogy a kérés legtöbbször nem így tevődik fel, hanem fordítva: a válasz az nem, bármit is kérdeznél.
Életünket úgy lengik be, úgy fonják körül az „előre gyártott válaszok”, hogy az már valósággal fáj. Szinte nem is lehet már úgy kérdezni, hogy eligazító választ kapjunk. Mintha mindennel tökéletesen tisztába lennénk. Minden magától értetődő, és aki nem „használja” ezen válaszokat, az magára vessen, és ne csodálkozzon, ha lemarad a „gyönyörködésről”, a „só és a kenyér, a termő ágak gyümölcseinek az ízéről”. Mintha a só íze nem hosszú folyamat eredménye lenne, mintha a kenyér morzsája a kovásza nélkül is lehetne, s mintha a termő ágak gyümölcsei a fa gyökere nélkül is ott csüngnének az ág végén. Mintha mindenre kész válaszok lennének, és ezeket gondolkodás és megértés nélkül kellene követnünk, mintha nem lenne szükségünk időre, hitre, lélekre. Mintha a gondolkodás és érzések nélküli, a megfelelésekre mindig „rendelés-szerűen” készen álló gyökértelen fának metalizált ágán inox-gyümölcsök lennénk, amelyek nem rozsdáznak. Mesterséges emberek.
Pedig az isteni törvény, a gyökér, a kovász, a só íze nélkül csak nyomorúság, hasznavehetetlenség, gyümölcstelen és terméketlen lenne minden. Ez nem kész válasz, amit el kell feltétlenül hinnim hanem egy olyan kérdésfelvetés, ami gondolkodásra igyekszik hangolni egy héttel pünkösd vasárnapja előtt a gondolkodó érző lelkű embert. Azt, aki a gyümölcs ízében nem felejti el a gyökér hajszálereinek a tápláló nedűjét, s akinek nem mindegy, hogy van-e a sónak íze, s aki az isteni törvények állandó keresője és megtalálója. Ez által teljesedik ki és árad szét a Lélek, s érik egy akarattá a nyelv a kettős tüzes nyelvek és harsonák meglátására és meghallására. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése