2011.06.15. Szórványmozgalmak Koppándi-Benczédi Zoltán
A szórványkérdés XX. századi történelme 1934-ben kezdődik. Ez év szeptemberében jelent meg Nagyenyeden a református lelkészek Baráti Szövetsége támogatásával egy tizenhat oldalas füzet. Írója Földes Károly, mezőújlaki (Maros megye) református lelkész, címe: Szórványmisszió. Jajszó a pusztuló szórványokból. Ez a kis füzet jelenti a szórványmozgalom kezdetét. A különböző egyházi újságok, lelkészi értekezletek, egyházi szövetségek ettől fogva állandóan napirenden tartják a kérdést, noha a maga teljességében, szélességében még mindig nem ismeri senki. A szórványmozgalom második nagy lépéseként a dr. Tavaszy Sándor szerkesztésében megjelenő egyháztársadalmi folyóirat, a kolozsvári Kiáltó Szó 1935-ben könyvet ad ki Szórványainkról címmel. Igaz, csak a református egyház akkori szórványhelyzetét ismerteti. A könyv célja az ébresztés volt, s az öt idevágó tanulmányt tartalmazó, összesen 148 oldalas könyv a romániai szórványkérdés kódexe és forrása lett.
A nem egyházi szórványmozgalom megindítója az egykor maga is szórványpap Nyírő József, aki Földes Károly füzetének adatait novellisztikusan feldolgozva, a Keleti Újság 1934. december 23-i számában Papbeiktatás címmel nagyhatású és megrázó elbeszélést írt. Földes naplójának azt a részletét dolgozza fel, amikor megérkezik Mezőújlakra, az elrománosodott faluba, majd istentiszteletet akar tartani és úrvacsorát osztani, de minthogy hívei a román templomba mennek, a papi földből kifordult régi magyarok csontjainak tart prédikációt és oszt úrvacsorát. A novellának nem várt hatása volt: felrázta a közömbös erdélyi kedélyeket. Nyírő erről így nyilatkozik: „végre sikerült a magunk életének valóságával megrázni a magyar társadalmat, figyelmét reá irányítani ezekre a súlyos dolgokra és ezekkel is siettetni öntudatra ébredését. Ez is volt a szándékom. (…) Sajátos világ ez: temetővé változott történelmünk, melyet régi nagy bűnök és mulasztások döntöttek pusztulásba. Meg kell rázni értük a magyarság lelkiismeretét, és fel kell rája hívnunk úgy a magyarság, mint egyházaink vezetőségének figyelmét, és mindent meg kell tennünk a mi árva, magunkra hagyatott, szétszórt, örvényben vergődő, szerencsétlen magyar testvéreinkért.” Nyírő „az erdélyi magyarság katasztrófájának” nevezi a szórványkérdést…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése