2012. 01. 02. Boldog nép Máthé Sándor
Ilyenkor újév elején így köszöntjük egymást: boldog újévet! Sokszor mondjuk, mégsem sablonos, mert hiszem, hogy őszinte kívánság van benne. Valljuk meg, jól is esik. Szomorúak vagyunk, ha elmarad, különösen valaki olyan részéről, akitől nagyon vártuk.
A kérdésem az, hogy tudjuk-e mi van e kívánságban, egyszerűbben: mi a boldogság? Sokat írtak már, s bizonyára fognak még írni a boldogságról, és azt hisszük könnyű elmondani, hogy mi is az. Ám a boldogság vagy boldogtalanság egy sereg olyan dologtól függ, ami nem látszik, amiről nem beszélünk, s amit nem is lehet elmondani.
Az ókori görögök szerint a boldogság olyan állapot, amelyben az ember felülemelkedik minden szenvedésen, a földi élet fáradtságán és gondján. Boldognak nevezték azokat, akik gondtalan, harmonikus életet éltek.
Seneca, az ókor nagy gondolkodója mondja: „Az a boldog, aki tudja, minek örüljön, aki boldogságát nem tette másoktól függővé, aki nem nyugtalankodik, aki bízik önmagában… Hát tanulj meg örülni! (…) Azt akarom, hogy sose légy szűkében a vidámságnak, hogy házadban mosoly fakadjon... Hidd el, az igazi boldogság komoly dolog… Amiről én beszélek, az a felszínröl nem látható, és bensődben derül... Szórd szét, ami csillog, az igazi jóra vesd tekinteted: örülj a magadénak. Az igazi jóra kockázat nélkül vágyódhatsz. Szeretnéd tudni, honnan ered? Ha szándékaid becsületesek, cselekedeteid helyesek, lelkiismereted nem zúgolódik, és megtagadod a véletlen ajándékait, akkor egyenes gerinccel járhatsz az úton, azon az úton, amit életnek nevezünk...”
„Boldog nép az, amelynek az ÚR az Istene! – mert annak jól megy sora. (Zsolt 144,15)
Így légy boldog te is, s menjen jól sorod az újesztendőben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése