2012. 01. 05. Isten háza – Isten országa! Sipos Mónika Rebeka
Szeretnéd látni, hogy mit rejt a tenger mélye? Csodálni a felhők magasságából óceánok, földrészek színes tarkaságát? Túllépni a látóhatár korlátait? Áttörni a sötétségen, megtalálni, megérezni azt a fénysugarat, amely vezet egy újabb esztendőn keresztül?
Az újesztendő kezdetén a legőszintébb, legegyedibb keresésre kislányom hívott meg. Az út, bevallom, rövid – mert a konyhától csak a szobáig tartott –, de a pillanat gyermeki őszintesége annál megindítóbb volt. Egyik este örömtől sugárzó arccal, a nagy felfedezés diadalával mutatott az ablakra, és tette fel a kérdést, hogy látom-e a jó Isten házát? Csak bámultam. Azt nem mertem mondani, hogy nem, mert nem tudom, mire gondolt, és csalódást sem akartam okozni azzal, hogy annyira felnőtt szemmel tekintek az ő „csodája” felé. Aztán néhány másodpercnyi szemlélődés után felfedeztem, hogy este lévén, a csillár fénye tükröződik az ablakon, amit ő Isten házának tekint.
Egy fényforrás a nagy sötétségben! Hirtelen arra gondoltam, milyen jó, hogy ismét részese lehettem a karácsonyi fényáradatnak, aztán örvendezhettem annak, hogy a mindent beragyogó betlehemi csillag nyomába szegődhetek.
Már csak emlékeimben őrizgetem az ünnepek legszebb pillanatait! Még nem ég lelkemben halványabban a szeretet lángja, és talán, ha vigyázok rá… Bárcsak tudnék vigyázni rá! Vajon mit tehetek mindezért az újesztendőben?
"De keressétek először az Ő országát..." (Mt 6,33a) – hallom a jézusi útravalót.
Ami kislányom számára a jó Isten háza, az számomra Isten országa. És keresem folyton, önmagamban, másokban és ebben a teremtett világban. Keresem egyedül, és keresem mások segítségével. Mert hiszem, hogy Isten háza, Isten országa ugyanolyan kell, hogy legyen bennem is, mint amilyennek gyermekeink lássák! Fénylően ragyogó, amely felmelegít, és ahol teljes biztonságban érzem magam! Hiszem, hogy megtalálom, mert én ebben az esztendőben is Isten házának, országának a lakója szeretnék lenni! És te?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése