2012. 01. 28. Európai Pál János
Mostanság kontinensünk e szegletében minden mellé szokás – sőt illik – odabiggyeszteni az európai jelzőt. Ez lett mindeneknek a mércéje. Csak akkor jó valami, ha európai, ha európai színvonalon áll. – azaz ott tartunk, hogy szótárunkban a jónak szinonimájává vedlett át. Ezért például, ha egy ország a nemzetközi megítélésén javítani akar, elegendő, ha a kifulladásig azt dadogja, hogy jogrendje, politikai berendezkedése az európai normákkal harmonizál. Ugyanez a helyzet akkor is, ha egy intézményt létesítenek vagy újítanak fel. – hangsúlyozandó minden esetben, hogy európai színvonalú létesítményről van szó. De a kultúra is csak akkor halad jó irányban, ha az európai kapukat döngeti, annak hullámait lovagolja meg, stb.
„Természetesen” a demokráciát illetően – lásd legutóbb Magyarország kioktatását – is követendő példa az európai ... Vagy mégsem?
Bibó István szerint „demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen gonosz szándékaitól, az ellenség propagandájától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük.”
Egyre gyakrabban látni, hogy az európai mérce tulajdonosai félnek a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a más világnézeten állóktól, hogy követendőnek kiáltott demokráciájuk éppen ezért csorbát szenvedett, sok sebből vérzik.
Jobb volna tehát néha elgondolkodni tájainkon is, hogy mit tekintünk követendő példának. Mert nem minden arany, ami fénylik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése