2012. május 22., kedd

Mikó Ferenc: Megváltoztathatatlan

2012. 05. 21.     Megváltoztathatatlan     Mikó Ferenc    

Vannak mondásaink, melyek mély nyomot hagynak másokban. Még akkor is, ha ezek közhelyesek, és mi messze nem tulajdonítunk akkora hangsúlyt neki, mint az, aki abba kapaszkodik.

Egy ismerősömmel több év után találkoztunk ismét. Amikor még egy helyen munkálkodtunk, egy beszélgetésünk során azt mondtam, hogy az ember mindent túl tud élni. Nem volt ez az ars poeticám, de meggyőződésből mondtam. Nem sokkal az után már jelezte ismerősöm, hogy ezt ő nagyon komolyan vette, és sok élethelyzetén ez által jutott túl. Több évig nem találkoztunk, majd ismét összefutottunk. Öt percet tartott a beszélgetés, melyből a kötelező hogyavagyköszönömjóléste után elmondta, hogy még mindig emlékszik a mondásomra.

Az ember mindent túlél. Ma is így gondolom. Kevés olyan élőlény van, mely mindenféle körülmények között fenn tud maradni kerek e szép bolygónkon. De még a lelki vívódásainkat, nehéz helyzeteinket is túl tudjuk élni. Csupán erősnek kell lennünk. És tudnunk kell alkalmazkodni, változni.

Ha ki is mondom ezeket a szavakat, mégis mindegyre abba ütközöm, hogy az ember nehezen változtat környezetén, de legfőképp saját magán. Habár képesek vagyunk, mégsem vállaljuk, nem fektetünk bele elég energiát. És csak gyűrűzik a kellemetlenség, az elégedetlenség. Pedig milyen könnyű túllépni. Hiszen az ember mindent túlél…

Saját élethelyzetemben most ismét tudatosult ez bennem: kislányunk rossz alvó volt. Többször megébredt. Bizonyos, hogy jólesett neki az anyai gondoskodás az éjszaka közepén is, de az is biztos, hogy neki sem volt pihentető az éjszakája 4–5 felkeléssel. Ez egy rossz szokás. Több hónapnak kellett eltelnie, amíg mi vettünk erőt magunkon, és megtanítottuk neki, hogy az éjszakát jobb végigaludni. Legnagyobb meglepetésünkre nagyon könnyen ment a szoktatás. Most mind jól alszunk. Könnyebb így.

Miért nem tettük meg korábban? Mert az ember nehezen tud változtatni. Legboldogabb lenne, ha soha nem kéne változzon.

De Jézus is a tökéletesedésre szólít, úgy, ahogy belső ösztönünk is. Ne sajnáljuk erőnket a megváltozásra. Főleg, amikor saját rossz szokásainkat kell levedlenünk. Ha nehéz is, de biztos sikerülni fog! És jobb lesz. Mert az ember mindent túlél.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése