2012. 05. 05. Titkaink őrizői Tófalvi Tamás
A szocializáció az a folyamat, amelynek során az idősebb nemzedék az általuk és őseik által felhalmozott tudást átadja a fiataloknak. Ez a folyamat mindig személyre szabott és hosszú; fárasztó éveket vesz igénybe. Az átadott „őstudás” roppant összetett, sokrétű és rengeteg összetevőt tartalmaz: lexikális tudás, élettapasztalat, s akár azt is mondhatnánk, hogy az angol vécé használatától a szőlőmetszés precizitásáig, a földrajzi behatárolástól a csillagok állásáig, a történelem mérföldköveitől a hétköznapok erkölcsi valóságáig terjed. Röviden: minden benne van, ami egy teljes élet megéléséhez útravalóul szolgálhat.
De mint mindennek az életben, ennek a folyamatnak is vannak „rejtett”, mindenki által ismert, de senki által ki nem mondott pikantériái.
E nagy fejlődési, ismeretszerzési és ismeretátadási zűrzavarból egyetlen ínyenc falatot emelnék ki: a néha rejtőzködő, észrevétlen, de mindenhol jelenlévő, máskor exkluzív, látható és a nyilvánosság előtt is bizonyságot tévő „csoportot”. Ők a sok élettapasztalattal, bölcsességgel és elég rafináltsággal rendelkező „titkos ügynökei” a településnek. Ők a Titkaink Őrizői. Grál lovagok, akiknek tekintete mindenhová elér, mindenről tudnak, de e tudásukat sokszor véka alá rejtik és csak egymással osztják meg. Partizánok, földalatti harcosai az erkölcsös élet mindennapjainak, s bár nap mint nap találkozunk velük, mégis a kellő időben láthatatlanok. Ők az estéknek azon árnyai, akik óvatosan meglebbenő függönyök mögül meglátnak minden rejtőzködőt, és egyetlen halk kapunyitásból már tudják, hogy kihez ki és mikor érkezett.
Minden településnek megvannak a maga titkai, s minden kornak megvoltak az Őrizői, kik e titkokkal sáfárkodtak. Sosem tanították a következő nemzedéknek, nem tartottak hosszú felkészítőket a „rejtőzés” és „jó hallás” technikáiról. Nem bonyolódtak nehéz tanítási módszerekbe, mert tudták: az idő mindent megold. A múló idő gondoskodik arról, hogy ha ők megpihennek az örök csendben, legyenek majd újabb és újabb Őrizők, kik szürke estéken és nótás hajnalokon tovább írják a falu íratlan, senki által nem ismert, mégis mindenki által tudott történetét.
A szocializáció az a folyamat… amelynek során, amíg fiatalok vagyunk, minden bölcs tanítástól menekülünk, aztán amikor a bölcsesség korába lépünk, azokat kívánjuk tanítani, akik minden bölcs tanítástól menekülnek…
A szocializáció az a folyamat, amelynek során az idősebb nemzedék az általuk és őseik által felhalmozott tudást átadja a fiataloknak. Ez a folyamat mindig személyre szabott és hosszú; fárasztó éveket vesz igénybe. Az átadott „őstudás” roppant összetett, sokrétű és rengeteg összetevőt tartalmaz: lexikális tudás, élettapasztalat, s akár azt is mondhatnánk, hogy az angol vécé használatától a szőlőmetszés precizitásáig, a földrajzi behatárolástól a csillagok állásáig, a történelem mérföldköveitől a hétköznapok erkölcsi valóságáig terjed. Röviden: minden benne van, ami egy teljes élet megéléséhez útravalóul szolgálhat.
De mint mindennek az életben, ennek a folyamatnak is vannak „rejtett”, mindenki által ismert, de senki által ki nem mondott pikantériái.
E nagy fejlődési, ismeretszerzési és ismeretátadási zűrzavarból egyetlen ínyenc falatot emelnék ki: a néha rejtőzködő, észrevétlen, de mindenhol jelenlévő, máskor exkluzív, látható és a nyilvánosság előtt is bizonyságot tévő „csoportot”. Ők a sok élettapasztalattal, bölcsességgel és elég rafináltsággal rendelkező „titkos ügynökei” a településnek. Ők a Titkaink Őrizői. Grál lovagok, akiknek tekintete mindenhová elér, mindenről tudnak, de e tudásukat sokszor véka alá rejtik és csak egymással osztják meg. Partizánok, földalatti harcosai az erkölcsös élet mindennapjainak, s bár nap mint nap találkozunk velük, mégis a kellő időben láthatatlanok. Ők az estéknek azon árnyai, akik óvatosan meglebbenő függönyök mögül meglátnak minden rejtőzködőt, és egyetlen halk kapunyitásból már tudják, hogy kihez ki és mikor érkezett.
Minden településnek megvannak a maga titkai, s minden kornak megvoltak az Őrizői, kik e titkokkal sáfárkodtak. Sosem tanították a következő nemzedéknek, nem tartottak hosszú felkészítőket a „rejtőzés” és „jó hallás” technikáiról. Nem bonyolódtak nehéz tanítási módszerekbe, mert tudták: az idő mindent megold. A múló idő gondoskodik arról, hogy ha ők megpihennek az örök csendben, legyenek majd újabb és újabb Őrizők, kik szürke estéken és nótás hajnalokon tovább írják a falu íratlan, senki által nem ismert, mégis mindenki által tudott történetét.
A szocializáció az a folyamat… amelynek során, amíg fiatalok vagyunk, minden bölcs tanítástól menekülünk, aztán amikor a bölcsesség korába lépünk, azokat kívánjuk tanítani, akik minden bölcs tanítástól menekülnek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése