Moldován-Szeredai Noémi: Közmunka, kaláka - mindnyájan egy akarattal együtt valának

2012. 05. 30.     Közmunka, kaláka - mindnyájan egy akarattal együtt valának     Moldován-Szeredai Noémi    

Évek óta, ha szóba kerül a közmunka, a kaláka szükségessége a jelenlevő beszélgetők – legyenek lelkészek vagy gyülekezeti tagok –, fejcsóválva és sóhajtozva beszélnek a mai világról: hogy az emberek nagyon elidegenedtek a közösségi segítségadástól, hogy milyen nehéz rávenni őket, hogy a közösség érdekében dolgozzanak, s a régi idők dicséretét zengik.

Valóban, méltán dicsérhetjük a múltbeli helytállást, amikor kis és közepes falvak gyülekezetei az 1800 évek elején és derekán s azután is saját erejükből, saját adományaikból és rengeteg közmunkával építették fel templomaikat, paplakokat, iskolákat vagy kultúrotthonokat. Akkor nem voltak pályázati pénzek, nem a lelkész pályázati ügyességétől vagy kapcsolataitól függött egy építkezés vagy nagyléptékű javítás, hanem kizárólag a gyülekezet életképességén, azon, ahogy „egy akarattal együtt voltak”, egyet akartak és megvalósították azt.

Az idei tavaszon és nyárelőn mindhárom közösség, ahol szolgálok, bebizonyította, hogy amikor a körülmények megkívánják, igenis tudnak áldozatokat hozni, tesznek közösségi célokért, sok és lelkes közmunkára képesek.

„Lelkésznő, hogy tudott ennyi embert összeszedni?” – kérdezte egyik hívem egy szombat reggelen, megszámolva a dolgozó embereket. 24-en dolgoztak három csoportban a csekefalvi unitárius templom udvarán, tetőzetén és a kerítésen.

A válaszom, saját meglepetésemre is, rövid volt. Egyszerűen – mondtam. Tudtam, hogy mit kell elvégezni, elmondtam és megszólítottam az embereket. S ők jöttek. Meghallották és megértették a hívó szót, és mindenki jó kedéllyel, hatékonyan dolgozott.  Ma, sok közmunkás péntek és szombat után elmondhatom, hogy gyülekezetem férfitagjainak 80%-a vett részt, voltak, akik nem is egyszer.

Ugyanez a tapasztalatom Rugonfalván is, ahol falutalálkozóra készülve a kicsiny unitárius és a nagy református gyülekezet tagjai egymás mellett dolgoztak, hogy minden megszépüljön a falu évenkénti nagy eseményére. A kedei unitárius templomnál és kiskedei kultúrotthonnál végzett közmunkán kétszer annyian dolgoztak, mint a falu férfi lakossága – hála az elszármazott és kalákázni hazatérő kedeieknek.

Istennek legyen hála, hogy közösségi életünkben megmutattuk, hogy amikor „mindannyian, egy akarattal, együtt vagyunk” nagy dolgokat tudunk megvalósítani!