Rácz Mária: Gyermekmosoly

2013. 06. 01.	Gyermekmosoly	Rácz Mária
Voltál már úgy, hogy gyermeked rossz fát tett a tűzre, de egyszerűen nem tudtad megszidni, nem tudtál haragudni rá, mert ártatlanul nevető szemekkel rád nézett, és hirtelen elpárolgott minden dühöd? A minap a fiaink lementek a kertbe homokozni. Látszólag minden rendben volt, és mi, felnőttek nem is fogtunk gyanút, amíg rá nem jöttünk, hogy már egy órája lent vannak, és még nem vesztek össze, egyikük sem szaladt fel, hogy tegyünk igazságot valamilyen ügyben, sőt még éhes vagy szomjas sem lett senki. Szóval egy órája játszottak hármasban, teljes csendben. Amikor értük mentem, kiderült az ok is. A három gyermeket tetőtől talpig sár borította. Találtak egy vödör vizet, amiből először „ételt főztek” (nem tudom, ettek-e belőle, az nem derült ki), aztán valamilyen rejtélyes okból kifolyólag a megfőzött ételt magukra és egymásra kenték. Amikor megláttuk őket, igencsak meglepődtünk. De az igazság az, hogy annyira nevethetnékünk támadt, hogy nem volt aki megszidja őket. Aztán jött az a kis csibész mosoly, s mellé az engesztelő magyarázat: „Olyan jól játszottunk!” Ketten egy órán keresztül mostuk a hajukba csimbókosodott, testükre és ruhájukra ragadt sarat. Nem az első eset, amikor egyetlen mosollyal megfőztek. Álmatlan éjszakák és sírós-nyűgös napok után, amikor az embernek már mindentől elment a kedve, elég egyetlen őszinte és hamisíthatatlan gyermekmosoly, ami képes erőt verni a megfáradt szülőbe. Nemrég a kolozsvári nőszövetség – gyermeknap közeledtével – olyan találkozót szervezett, melyre meghívta az egyházközség fiatalabb nőkből álló csoportját és gyermekeiket egy bábkiállításra és bábelőadásra. A gyermekek öröménél talán csak a jelenlevő felnőttek boldogsága volt nagyobb. Kicsit tartottam attól, hogy a hölgyek unni fogják a gyerekeknek szánt programot, de amellett, hogy ők is nagyon szerették Mátyás király és a kolozsvári bíró történetét, leginkább a kicsik jelenléte tetszett nekik. A gyermekek harsány nevetéssel fogadták a vicces jeleneteket – eddig csak csengő hangú kisgyermeket hallottam így nevetni –, lelkesen figyelmeztették Mátyás királyt, hogy ne menjen a bíró házába, toldották meg az udvari bolond szavait. Mindenki jókedvűen ment haza. A magányos, gondoktól sújtott, elkeseredett, munkában megfásult, gyermekeik iránt sokszor türelmét elvesztő embernek gyakran mondják, hogy igyekezzen minél többet nevetni. Én most e mellé egy másik terápiás módszert is ajánlok: sok-sok gyermekmosolyt és -kacagást. Nem csak így gyermeknapon.