Szász Ferenc: A Vénasszony, a Macska és a Bazsarózsa

2013. 06. 03.	A Vénasszony, a Macska és a Bazsarózsa	Szász Ferenc
A bazsarózsát kezem vétsége által Bazsarózy-nak pötyögtettem be, eredetileg vagy eredendően. Kijavítottam, a szöveg komolysága ezt követeli meg, bár én még mindig pisolygok. Egyszóval (egy a) a Tornác közelségében szunyókál az asszony, öregecske, majdnem vén. Sütteti magát. Ugyanezt teszi a bazsarózsa árnyékosabb felén a macska is, közben reumatikus tornamutatványait is végzi, hengeredik ide s tova. A rózsa csak nyílik, kövér töve töredezik, gazdag virága porba keveredik illatozódva. (Tamási Áron felszedelőzködik a New-York kávéház teraszáról, s elhúz balra, a francba, Monostor felé). Rövidesen az ég is megdördül, továbbiakban viharos dolgokra számíthatsz, hitfelem. A szentháromság epifániája számomra csak így adatott meg, de nem panaszkodom. Vénasszony, macska, bazsarózsa, amikor másik oldalamra fordulok, vaksi szememből mintha könny is előtünedezne. Becsipáztam, mint a bazsarózsa. Jobb helyeken a kutya se veszi emberszámba gazdiját. Pórázán vezeti, s amikor a Donáth út felé járnak, türelmesen elviseli akár a szöveget is, a mindenkori hárompercest, piros Pünkösd kapcsán. A lét, így csupa kisbetűvel, nagyon szereti, ha bennünk hányázkodhat: Vénasszonyban, Macskában, Bazsarózsában. S különben mi is, vagy se.