2011. 04. 17. Bevonulás, 1935 Buzogány-Csoma István
1935. május 11-én volt az első és azóta egyetlen püspöki vizitáció Biharon, az újonnan, szűk két esztendő alatt, adományos és áldozatos munkával felépült templom szentelése alkalmával. Az eseményt óriási készülődés előzte meg. 15.30-kor érkezett be a vonat a bihari állomásba, de már a vonat érkezése előtt hatalmas tömeg tűnt fel. Komjátszegi Géza, a gyülekezet ifjú lelkésze állt a várakozó sokaság élén, „festői szépségben és rendben” 32 felvirágozott lovaslegény-bandériummal. Az üdvözlők, köszöntők és meghatódott, megilletődött viszont-megköszönések után a menet a hintókon elindul a templom felé. Az út két diadalkapun vitt keresztül „a sok virág olyanná tette ezt a bevonulást, mint Jézus bevonulását Jeruzsálembe virágvasárnapján.” – jegyzi meg egy korabeli tudósítás.
A templomszentelés előtti napon a püspök úr megtartotta a vizsgálószéket, „a hívek lelkére igen kedvező és mély benyomást tett. Egyhangúlag megígérték, hogy nemcsak hívek lesznek egyházukhoz, hanem minden anyagi támogatást is megadnak hogy (...) év elején felekezeti iskolájukat is megnyithassák.”
Hozsánna, Hozsánna... Áldott, aki jön az Úr nevében!
A nagypéntek is hamar jött.
1940-ben a templom már javításra szorul(na), aztán „sajnálatos”, majd „szégyenteljes” állapotba kerül. 1955 szeptemberében a keblitanács szomorú tényként állapítja meg: a gyülekezet önálló életre már képtelen.
Ne hagyjátok a templomot, a templomot... és a magatok lélektemplomát...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése