2011. 04. 09. Egy az Isten Lázár Levente
Gyakran mondogatjuk, hogy bár különböző felekezethez tartozunk, mégis egy az Istenünk. Ezt a megállapítást érthetjük arra is, hogy igen, egy a magyarok Istene. Mi van akkor, ha ugyanezt a megállapítást halljuk egy más nyelvet beszélő, más néphez tartozó embertől is? Talán már nem is vallásról van szó, nem teológiai különbségek egyeztetéséről, sem pedig a magunk igazának a kiemeléséről.
Abban a megfogalmazásban, hogy bár különböző teológiát vallunk, de egy az Istenünk, az a nagy igazság rejlik, hogy bár nem vagyunk egyformák, mégis lehetnek azonos nemes, építő céljaink. Amikor nem a pénz az istenünk, mert nem parancsol akkor, amikor épp le akarnak kenyerezni. Amikor nem a hiúság, nem a gőg, nem a hatalomvágy irányítja döntéseinket, mert épp az lenne előnyös az előbbre jutáshoz. Amikor nem a cím, a tisztség a fontos, hanem az a parányi kis tett és odafigyelés, ami bár jelentéktelennek tűnik, mégis segíthet egy másik emberen. Igen, ilyenkor egy az Istenünk.
Azonos hitet vallani annyit jelent, mint azonos Istennek szolgálni. Azonos Istennek szolgálni annyi, mint megmaradni embernek mindig, minden körülményben. Megmaradni embernek, annyit jelent, mint hinni a jóban, az igazban és a szépben. Hinni a jóban, igazban annyit jelent, mint naivnak lenni, hinni a mesében. Itt a vége fuss el véle.
Egy az Isten, csak őt imádd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése