2011. 04. 24. Tűnődés húsvétra Farkas Dénes
Nagypéntek napján állok a kolozsi sírkő-tár előtt. Szelíden leng körül valami üde tavaszi fuvalom. Az élni akarás moccanásait figyelem a környezetemben. Szemem rajtafelejtem egy törmelékéből összeillesztett sírkő feliratán:
ITT NYUGSZIK AZ URBAN MEGBOLDOGULT N.PÉTER
HAJADON LEÁNYA SOPHIA KIT SZOMORÚ
PESTIS SZÓLÍTOTT EZ VILÁGBÓL.
ÉLETÉNEK TIZENHATODIK ESZTENDEJÉBEN.
1710 ESZTENDŐ 19 YUNI.
AZ UR ADJON BOLDOG FELTÁMADÁST NEKI.
Eltűnődöm…
Kedves Kislány! Te 1694-ben születtél és 300 esztendeje „várod a boldog feltámadást”. Nagy idő, hozzávetőleg tíz emberöltő. Ha nem veszem észre sírköved darabjait, akkor ma Kolozson senki nem tudná, hogy a XVIII. század elején pestis pusztított a vidéken. Azt sem tudná senki, hogy voltál. De ezen felül eltűnődöm, mert szeretném tudni a csak tizenhat esztendőre futott zsenge életed csodáit.
Vajon volt-e „piros pettyes ruhácskád”?
Láttál-e „leányálmot”? Találkoztál-e tizenhat évesen a szerelem mákonyával? Fiatal életed meg nem élt élményei vajon folytatódtak valamelyik ibolyaszínű csillagon? Szóval, a tűnődéseimre nincs válasz.
Kedves Kislány!
Apád N. Péter „boldog feltámadást” kért az Úrtól! Azt hiszem, hogy kérelme még sokat várat magára! A credo kétezer esztendeje mondja a test feltámadását, ami egy olyan fikció, melyben „megnyugodni” csak nagyon keveseknek a privilégiuma. Maga Pál apostol is „belegabajodott” a test, a „lelki test” feltámadásának a fejtegetésébe.
Én azt hiszem, hogy az Élet nem a bölcsőben kezdődik, és nem a koporsóban ér véget. Hiszem azt, hogy a Jó Istennek gondja volt reád, reám – kedves kislány – mielőtt meg sem születtél, születtünk és gondja lesz/van reád, reánk akkor is, mikor már rég eltemettek.
Ezt úgy mondják, hogy Örökélet! Ennek a logikának a mentén a test feltámadása minek? Ha az isteni gondviselésben bízik az ember, akkor lelkünk örökké nála van, ez nem hal meg, és ami nem hal meg, annak kell feltámadás?
Húsvét ünnepe ezért ünnep nekem! Az életért, mely lelki alkatában örök!
Kedves Kislány!
Én hiszem, hogy lelked ott van örökre Annál, aki azt adta neked!
Leng tovább a tavaszi fuvalom, és odébb állok, keresni az Élet titkait. Húsvéti tűnődésem legyen kegyelet, locsolóvíz, talán virágszál életed emléke előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése