2011. november 1., kedd

Demeter Sándor Lóránd : Kávéparti

2011. 11. 01. Kávéparti Demeter Sándor Lóránd

Hasonlatos a mennyek országa... – olvashatjuk többször is Jézus példázataiban, és amikor ezt a hasonlatot igyekszünk megérteni vizsgálnunk kell azt is, hogy:

1. Isten országának milyen jelentésváltozatai vannak?
2. Hol van ennek az országnak a helye?
3. Fontos, hogy megértsük, hogy mi ennek az országnak a rejtélye, milyen titkokat, titokzatosságokat bújtatott el benne a teremtő, amelyek megszépíthetik mindannyiunk életét?
4. Milyen járulékos kérdések születnek az előbbiekből?

Névváltozatait vizsgálva a mennyek országa, Isten országa megnevezéseken túl az ősi szövegekben találunk egy harmadikat is, amikor Isten királyságának nevezik. Hasonlatos a mennyek országa, Isten országa, Isten királysága – cserélgethetjük a Jézustól olvasott példabeszédekben a kifejezéseket.

Amikor ezt királyságot keressük, ennek a titkaira vagyunk kíváncsiak, természetes, hogy érdekel: vajon hol lehet ennek a királyságnak a helye? Vajon itt van a mi életünkben, vagy egy jövőbeli állapot? Vajon évezredeknek, napfogyatkozásoknak, holdtöltéknek idejéhez van kötve? Vajon ez a királyság egy olyan jövőbeli állapot, amely a halál kapuján átlépve tapasztalható meg? Milyen sok kérdés következik egymás után, és egészíti ki az előtte levőt, amikor Isten királyságának keresésére indulunk. .Nekünk valamiként közös nevezőre kell hozni ezeket kérdéseket. Isten királyságának, országának helyéről szóló, alább következő tudományos, lexikális összefoglaló ezt végzi el helyettünk: „A héber malkut, a görög basileia a király hatalmát és főleg a tényleges uralkodást jelenti, s csak másodsorban utal a király hatalma alatt álló területre, az országra és a birodalomra.” Ezek szerint, amikor azt halljuk Jézustól, hogy Isten királysága/országa, mennyek országa, akkor nem a hely kell fontos legyen, hanem azt kell tudatosítsuk gondolkodásunkban és életünkben, hogy Isten királysága az ő tényleges uralkodását jelenti. Isten tényleges, valós uralkodása egyértelműen csak a jelenben történhet. Az én, a te, mindannyiunk életében. Nem múltbeli, nem jövőbeli kérdés, hanem életünket megvizsgálva egyértelművé válik, hogy mindig a jelen pillanatban történik.

Ennek a mindig jelen pillanatban történő országnak, királyságnak, uralkodásnak tikai vannak.

Egyik titka az, hogy nem kiszámítható. Nem lehet algoritmusokkal, matematikai egyenletekkel megoldani. Lukács evangéliumában olvashatjuk, hogy Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember jelekből kiszámíthatná. Isten országának, királyságának, uralkodásának jelenvalósága állapotbeli változás. Növekedés. Szellemi, lelki, spirituális, emberi növekedés.

Másik titka a jelenvalóvá tevésének a módja. János evangéliumában Jézus ezt a titkot osztja meg: „Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újra nem születik, nem láthatja meg Isten országát.”

Harmadik titka, hogy bár jelenvaló, mégis rejtve van. Nem magától értetődő. Máté evangéliumában szántóföldön elrejtett kincshez hasonlítja Jézus. Van, jelen van, de keresni kell.

Lám, megismertünk néhány jelentésváltozatot, a helyet is jelen-valóvá tettük, három titok is feltárult előttünk, most nézzünk néhány járulékos kérdést, amelyek az előbbiek után természetszerűen adódnak:

Vajon ez a királyság, ország, uralkodás jön hozzánk? Azért mondom, hogy természetszerűen adónak, hiszen mindennapi imádságunkban ezt mondjuk: Jöjjön el a te országod! Eszerint valahonnan érkezik hozzánk vagy valamiből megvalósul. Ha visszakapcsolódunk az első rejtélyhez, akkor a növekedés a titka annak, hogy a jézusi imádságban kért ország elérkezzen, megvalósuljon. Bennünk és közöttünk, ahogyan szintén Jézus mondja.

Egy másik járulékos kérdés az előbbi megfordítása: És nekünk kell-e menni Isten országa felé? Bizony, ha az állapotbeli változás, növekedés, akkor mi sem maradhatunk ki belőle. Isten nélkülünk nem tud növekedni bennünk. A második és harmadik titok is arról szól, hogy nekünk is részünk van abban, hogy Isten országa elérkezzen, megvalósuljon. Az újjászületés is állapotbeli változás, a keresés pedig állandó, állhatatos munka.

Úgy látszik hát, hogy kettős az irány. Egyrészt maga a jó Isten közeledik hozzánk; másrészt részünkről is szükséges, hogy elinduljunk a Teremtő Isten irányába. Nagyon egyszerű, mindennapi példával élve: ha nem történik meg részünkről is az előrelépés, ha nem akarjuk megismerni Őt, ha eszünk ágában sincs a növekedés, akkor az Ő egyirányú közeledése olyan, mintha mindig csak a szomszéd jönne hozzánk kávézni, ráadásul a kávét is mindig ő hozná.

Az unitárius hit az embert jóra törekvőnek, fejlődőképesnek vallja, aki a szabad akarat ajándékával a jó és rossz között mindig felelősen képes döntést hozni. Jézus tanítványaként, Isten munkatársaként emlegeti. Olyan emberként, aki ehhez méltóan akarja és tudja is élni életét, hogy ne csak hasonlatos legyen Isten országa és királysága.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése