2011. november 3., csütörtök

Gál Zoltán: Memento

2011. 11. 02. Memento Gál Zoltán

Memento mori! Emlékezz a halálra! – szólít meg mindnyájunkat a jól ismert mondás, és fülünkbe súgja, hogy életünk véges, és az elmúlás része annak a csodálatos ajándéknak, amelyet a gondviselő és teremtő Isten adott számunkra. És a hívő ember, a saját elmúlása tudatában, talán ilyenkor tudja legjobban értékelni az életet. Azt, amit Isten gondjainkra bízott, amelyet mi képességeink vagy életfelfogásunk szerint értékelünk, vagy minden perccel lassan eldobunk magunktól.

Az elmúlásra való emlékezés élettel tölti meg a temetőket. Virágok és gyertyák jelzik, hogy a hant, amely szerető szívet takar, ugyanakkor hatalmas keserűség forrása is. Jelzi, hogy aki ott pihen, egy másik létformát öltött magára és Isten szerető és gondviselő oltalmában él tovább. Emléke a szerető szíveket melengeti, és bár láthatatlan messzeségbe távozott, mégis itt van, közel van, mibennünk él tovább.

Itt egy hosszú életet megélt édesapa és nagyapa alussza örök álmát. Népes családja áll meg örök nyughelye mellett, és a sírkövet olvasva könnyek csillannak meg szemükben. Amott korán elveszített édesanyjukat siratják gyermekeik, és hiánya ma is pótolhatatlan…és az is lesz. Egy édesanya ma sem nyugvó fájdalommal teszi csokrát leánya sírjára, és csendesen átöleli az unokát, akinek szeme ragyogásában ott van, akit elveszített. Távolabb halk hegedűszó emlékezik fájdalommal arra, ki egykor húrjain muzsikált.

A jeltelen sírokat, amelyen egy-egy magról nőtt virág jelzi, hogy ott is nyugszik valaki, csendes őszi szellő simogatja végig, jelezve, hogy azt sem felejtette el a gondviselés, aki alatta lelte meg nyugalmát. Isten senkit nem felejt el! Mindenkit számon tart, és csendesen őrködik nyughelyük fölött.

Az emlékezés fájdalmában Isten szólít meg bennünket, és vigasztal az evangélista szavaival: Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké: mert az ő számára mindenki él. (Lk 20,38) Isten adjon csendes pihenést a hantok alatt pihenőknek, és biztosítson vigasztalást a gyászolóknak, hogy tudjunk őszintén hálát mondani mindazokért, akik előttünk jártak és életük által mindennapjainkat tették csodálatosabbá!

Isten legyen velük, Isten maradjon mivelünk!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése