Lőrinczi Lajos: Kapcsolat

2011. 11. 25. Kapcsolat Lőrinczi Lajos

Amikor 1992-ben Kolozsvárra kerültem, még a postára jártam telefonálni. Megrendeltem a keresztúri számot, majd vártam egy negyedórát, amíg sorra kerültem, és a hangosbemondó kijelölte számomra a fülkét. Ha szerencsém volt, beszélhettünk. Ha nem, a kapcsolat megszakadt és – ha volt türelmem –, minden kezdődött elölről. Érmés köztelefon is volt, de ekkor már olyan rossz állapotban, hogy tizenöt hívásból egy sikerült. Valamikor, pár év múlva terjedtek el a kártyás telefonok.

Öt év múlva, Kolozson még mindig hasonló volt a módszer. Megrendelve beszéltem az otthoniakkal a postáról, csak hamarabb ment, mert ismertek. Esetleg megkértem valamelyik családot, hogy használhassam a telefonját. A papi lakon nem volt ilyen. Igaz, hét éve már üresen állt akkoe az is.

Csehétfalván egy öreg kurblis kollektív-telefon volt az egyik családnál. Oda járt az egész falu telefonálni. Róza néni volt a „szócső”, ő hordta az üzeneteket szerte (csehétfalvi szóhasználat) a faluba. Mentőt, doktort is innen kellett hívni. Persze, ha működött a telefon, mert csóré vasdróton volt vezetve, amely esőben letestelt. Sokszor úgy működött, hogy a két vége egy tócsába esett.

2000 elején elmentem Csíkszeredába, a megyei igazgatóságra, és kértem, tegyenek valamit, ez így tarthatatlan. Az igazgatónak én kellett befessem a megye térképére Csehétfalvát, mert rajta sem volt. Mivel az ígéretek ellenére sem történt semmi, a kanadai testvérgyülekezet által küldött (jó sok!) pénzen vettünk egy maroktelefont. Ekkor kezdtek elterjedni. Ezt a falu rendelkezésére bocsátottuk, ezután hozzánk jártak telefonálni az emberek, és én lettem Róza néni, éjjel-nappal hordozva szerte az üzeneteket. Hamarosan világhálónk (internetünk) is lett, és azóta is, kisebb-nagyobb döccenésekkel, tartjuk a kapcsolatot a világgal, amely ma már házhoz jön, a csehétfalvi dombok közé is.

Éppen a minap mentem be egy telefonos boltba, és leesett az állam, hogy mennyi okosabbnál okosabb szerkentyű van, egész könyvtár, könyvtár-sorozat. Egy zsebben az egész világ! Robbanás a kapcsolattartásban, információhoz jutásban.

Már nem kell a postára menni, nem kell kurblizni, nem kell a faluban szaladgálni, a 90 esztendős bácsinak is zsebében a világ. De vajon közelebb került-e ezzel a fiú az apjához, anyjához, a férj a feleséghez, az ember az emberhez, az ember az Istenhez? Gyorsabbak vagyunk, de boldogabbak-e?