2011. 11. 04. Novemberi séta Orbán Erika
November a késő alkonyat ege. Hosszú sétára hív az erdőbe, ahol a fák meglett, színes életről susognak. Mint egy előadás után, ha már nem kell a szerepet védő öltözet, az artista méltóságteljesen leveszi, összehajtja, finom selyempapírba és dobozba helyezi korábbi énjét. Így a természet is, szégyentelenül vetkőzik, mint aki változó évszakaiban is ugyanaz a hős. Zizzenéseiben biztat és vigasztal: a Gondviselés szürkülete nem az Örökkévaló hamva és pora...
Ha kimérten, sietség nélkül kívánsz élni, sétálj mélyen a novemberi erdőbe. Gallyak, odvak, árnyak és törzsek, száraz levelek lesznek vezéreid. Óvatosan lépj, talpad alatt életek milliói nyugszanak. Figyelj légzésedre; kövesd a szellő áramvonalait, ki- és beáramló fényedet. Elvezet egy csendes tó partjára. Először meglepődsz, mert ismerősnek érzed. Tekinteted végigszalad a megnyílt távlaton. Bőrödön szinte érzed hűvös mélységét. Távoli partjaiba úgy simul az erdő, mint aki sárga titkot őriz. A horizont elmosódik, és az egyszínű ég elszenderedik a tó felszínén. Úgy érzed, hogy lelked partján most otthon vagy. Nem feszítenek kérdések; nem akarsz és nem ismersz mást, mint a pillanat békéjét.
Asszonyok, anyák ereszkednek alá a fákról, és szövik az emlékezés hálóját. Ott lebeg előtted Mámesz arca, aki tudta, hogy egy napon mindenkinek szól a Kaszás: Végállomás! Kiszállás! És felidézed távoli Nagyanyád lényét, aki kései özvegységében is határtalan boldogságot talál. Mert nem az elmúltakra, hanem a létezőkre tekint. És Ilusok és Vilmák és Katák, Bözsik, Ágnesek, Irmák és Idák szaporodó sora ünnepli benned az Életet. Ott lüktetnek ereidben, vágyad az ő vágyuk, hitük a te hited. Munkába hervadt életük virága, ragyogj, teremj!
Büszkeséggel tölt el a tó mélysége. Mintha benned egyesülne ezernyi forrás ereje. E varázsszerű képtől megrándul szemedben az ideg. Hunyorítanod kell; beszűkül a látómező; elszöknek az árnyak. A fák hegyén kigyújtják az első csillagokat. Lassan fordulsz meg, hogy a testedben rögzült tó képe meg ne billenjen. Érzed, hogy ajándék vagy; meg kell osztanod magad. Ne félj, az erdő vigyáz rád; a fák vezetnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése