2011. 11. 21. „Meglankadott a szeretet az emberek fiai közt.” Farkas Dénes
„Meglankadott a szeretet az emberek fiai közt.”
(Régi korál, 74 sz. unitárius ének)
Egy idős asszonynak eltört a karja. Azonnal vinni kellett az ortopédiára. Olyan jeges volt az út, hogy a kolozsi úton a mentő s más autó is képtelen volt megbirkózni a hegyekkel.
Megláncozott Trabantom sokak csodálatára „kikerregte” magát a jeges tetőn. Bevittem Erzsi nénit a kórházba, ahol sorban állt a sok tört kezű, lábú ember. Ameddig röntgenezték, gipszelték a pácienseket, mi, kísérők a kórház kapuja mögött az udvaron cigarettáztunk. Lehettünk vagy tízen, férfiak, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy nő egy kerekes székkel kínlódik, hogy besegítse tört lábú édesanyját egy taxiba. A taxis nem szállt ki, hogy segítsen. Mi, férfiak közömbösen néztük a kínlódásukat, mire felébredtem, hogy segíteni kellene – hiszen emberek vagyunk!?
Odamentem és elég nehézkesen valahogy „beszuszukáltuk” a nénit a a taxi hátsó ülésére. Amikor elvégeztük a beültetést, a nő zsebembe dugott tíz lejt. Összerezzentem és azonnal visszaadtam, de az eset annyira nagy hatással volt rám, hogy azóta sem feledtem.
Kérdések tömkelege gyötört napokon át, és elemzés tárgyává tettem a taxisofőrt, akinek semmi nem számított csak a fuvar és az azt követő pénz. Emberségből nulla.
Nem volt a tucatnyi cigarettázó férfi között egy sem, akinek eszébe jutott volna a segítés, még azután sem, hogy erre próbáltam példát adni. Emberségből nulla.
A lerokkant édesanyját cipelő nő el sem tudta képzelni, hogy valaki emberségből is segíthet. Ezért jött a tíz lej. Annak a társadalomnak, melyben rohad az erkölcs és sok ősi érték veszik el. Emberségből nulla.
Kötelező lett a téli gumiabroncs. Lehet, hogy a kolozsi hegyet is sózzák majd, így talán kevesebb lesz a kéz- és láb-, illetve nyaktörés. Azt azonban jobban szeretném, ha feléledne „a szeretet az emberek fiai közt”! Történetem kb. tíz évvel ezelőtti, de jegyzetem címének a mondanivalója azóta sem változott!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése