2011. 11. 11. Eretneknek lenni jó Székely Kinga Réka
Amikor kilencedikes lettem, egy különös hangzású tantárgy ragadta meg figyelmemet: a politikai gazdaságtan. Első hallásra előkelőnek tűnt. Van benne tan, nem csak amolyan tantárgy, van benne gazdaság és még politika is. Bár már megedződtem a haza sólymai, a pionírok és a kommunista ifjúsági szövetség ülésein és tevékenységein, mégis amikor megtudtam, hogy a politikai gazdaságtan óra nem más, mint a nyugati imperialisták ócsárlása és a szovjet kommunizmus dicsérete, egyfajta kiábrándulást éreztem. Gondoltam, nem töltöm fölöslegesen a drága órákat, ezért – sok más diáktársamat utánozva – én is kidolgoztam egy olyan módszert, ami által a tanárnő azt láthatta, hogy én szorgalmasan írok diktálás után, valójában pedig a pad alatt olvastam.
Nyírő József Madéfalvi veszedelem című 1939-ben Budapesten megjelent kötete vezetett el a csíkszéki és gyergyószéki székelyek keserű sorsához, ahol a hóhér a hajdani nagyhatalom, a Habsburg-ház volt. Annyira beleélhettem magam a szegény székelyek kivégzésébe, hogy az írás-mímelést abbahagytam. A tanárnő felelősségre vonó kiáltása rándított vissza a huszadik századba.
– Mit csinálsz, leányka ? – ordította.
– Semmit – volt a válasz.
Ez természetesen még inkább felbőszítette a tanárnőt. Dauerolt haja, úgy láttam, kiegyenesedett, széles alsó ajaka még inkább megvastagodott, és az egész iskolát betöltő üvöltéssel hordott le a sárga földig.
– Hazug, hazug! Az ilyenek miatt, mint amilyen te vagy, nem tud épülni a szocializmus. Az ilyen hazugok, mint te, döntik romba a szocialista gazdaságot. Minden ilyen hazugot börtönbe kellene dobni!
Egészen ledöbbentem. Síri csend uralkodott a harmincnégy nebuló fölött. A tanárnő a könyvet kikapta a kezemből, és az asztalra hajította.
– Miért üres a füzeted? – rikácsolta.
– Minek kell ezt a sok hülyeséget leírni? Az a hazugság, amit a tanárnő diktál. A Madéfalvi veszedelemben nincs semmi hazugság – mondtam én, de a mécses közben már eltörött.
Az inkvizítoroktól mindig iszonyodtam. Istentől elrugaszkodott, megtérni képtelen embereknek tartottam és tartom őket, akikben mérhetetlen irigység és gyűlölet lakik mindenki iránt, aki az értelem világosságával és a lelkiismeret tisztaságával rendelkezik. Az inkvizítorok bélyegezték eretnekeknek azokat, akik szerintük az egyedül üdözítő hit tanításaitól eltértek. Eretnekséget, tévtanítást kiáltottak, holott ők tértek el a legnagyob mértékben a jézusi kereszténység tanaitól. Fájdalmas volt a gyermekkoruk, szegény megviselt inkvizítorok – mondaná a pszichológus.
Bennem azonban nem ébred semmi szánalom irántuk. A szocializmust védő tanár néninek – hála Istennek – nem voltak eszközei, amivel engem az eretnek útról visszahozzon. A középkorban biztos, hogy nem úsztam volna meg ennyivel. De századokon átívelő bizonyossággal mondom: eretneknek lenni jó, mert azt jelenti, hogy a hatalom birtoklása által deformált alakokkal szembe mer állni az a hívő ember, akinek bástyái a tisztesség, az együttérzés, az erkölcs és a jó szándék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése