2012. június 26., kedd

Pap Mária: Sortes biblicae

2012. 06. 26.     Sortes biblicae     Pap Mária    

Néhány napja egyik lelkésztársam a bibliaolvasásról és véletlenszerűen kiválasztott versekről írt és gondolatmenete eszembe juttatott egy régi gyakorlatot.

Az ókoriaknál már gyakorlatban volt, hogy Vergilius vagy Homérosz munkáit felütve, választ keressenek az őket foglalkoztató kérdésekre. A korai keresztények is így kerestek sokszor a Bibliában megoldást gondjaikra. Állítólag Szent Ágoston megtérésében is döntő szerepet játszott, hogy amikor felütötte a Bibliát, a Róm 13,13-14-hez nyílt ki.

„Mint nappal, ékesen járjunk, nem dobzódásokban és részegségekben, nem bujálkodásokban és feslettségekben, nem versengésben és írigységben.Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra.”

Az is igaz, hogy megtérése után határozottan ellenezte a szent könyv ilyenfajta használatát, de az egyházi gyakorlat még a középkorban is alkalmazta és nem is akármilyenkor, hanem püspökök beiktatásánál. Ez persze azzal a veszéllyel járt, hogy olyan bibliai részhez nyílhatott ki a könyv, mely nem sok jót jósolt a beiktatandó egyházi méltóságnak. Egyikük beiktatásánál éppen a Mt 22,13-ra esett a választás:

„Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.”

Azóta is gondolkodom, hogyan tudták kimagyarázni ezt a bibliai részt egy ünnepi és magasztos alkalommal, bár a történelem tanúsága szerint ama püspök valóban elhagyatva és megalázva halt meg. Hogy ez igazolná a „sortes biblicae” erejét? Vagy csak utólagos visszavetítés?

Az egyház mindig is ellenezte az ilyen gyakorlatot, jogosan. A Biblia nem azért van, hogy jövendőnket keressük vagy magyarázzuk versei által. A Biblia vigasztalásunkra, erősítésünkre, megtartásunkra szolgál a jelenben, hogy a jövendőnket alakítani tudjuk. Történeteiben és szereplőiben önmagunkra ismerhetünk, még ha sokszor ez a felismerés keserűséggel is jár. Hogy egy-egy bibliai vers, részlet vagy tanítás közelebb áll lelkünkhöz, az életünk adott helyzetével magyarázható. A lényeg az, hogy a Bibliában, a világban és egymásban is csak azt látjuk meg, amit magukban hordozunk. A „sortes biblicae” a lelkünkben van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése