2012. június 25., hétfő

Mikó Ferenc: Vakáció

2012. 06. 25.     Vakáció     Mikó Ferenc    

A társadalomban vannak emberek, akiknek életét meghatározza az iskolai év, és vannak, akik ettől teljesen függetlenül élnek.

Az iskolások, óvódások, egyetemisták, tanárok, tanítók, betanítók és nem utolsó sorban a szülők, és kisegítő személyzet is egy érdekes ritmusban éli életét. Szeptember-június időszak és az azon kívül levő szabadság. El sem tudom képzelni azoknak az életét, akik nem ez az időbeosztás szerint élnek, pedig ők is jó sokan vannak.

Amióta tudom az eszem, mindig szerettem és vártam a vakációt. Lehet, hogy voltak kisiskolás éveim, amikor visszavágytam az iskolapadba, de összességébe véve a június közepe mindig felmentésként jött.

A vakáció kifejezésre mindig a diákok szünidejére gondolunk, külső szemmel úgy tűnhet, hogy számukra jött el a szabadság.  De őszintén be kell vallanom, hogy amióta tanítok, sokkal jobban várom a tanítási év végét.

Teológiai éveim alatt nagyon tartózkodtam a tanárságtól, és igyekeztem mindent megtenni, hogy ne ebbe az irányba haladjon életem. De a helyzet mégis úgy alakult, hogy kezdetben kevesebb, most már kimondottan sok órám van egy-egy héten. Nehezen indult a tanítás, sokat vesződtem. De beletanul az ember. Vannak sikerek, ha a kicsik ragaszkodnak, és a nagyobbak érdeklődnek.

Mégis, több év próbálkozás után is azt kell mondanom, hogy jobb volt diákként tanulni, a tudományt magamba szívni, mint alapvetően azzal foglalatoskodni, hogy tudásomat hogyan adjam át, a diákokat hogyan vezessem jó útra, és miképpen fegyelmezzek. Nem könnyű feladat, sok fejtörést okoz.

Éppen ezért várom mindig a vakációt, és mondom tanár szemmel is, hogy: „Június volt s ujjongtunk, nincs tovább,/ Most gyertek szabad mellű örömök /S pusztuljatok bilincses iskolák.”


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése