2012. június 20., szerda

Nagy László: Levél

2012. 06. 20.     Levél     Nagy László    

Vass Andris sokszor elmondta, hogy Bódi Pista a katonaságból nyirfakéregre írt levelet küldött haza s meg is kapták a szülei. Hittem is, meg nem is, de nagyon meggyőzően mondta.

Nem rég egy idősebb férfi sírva vett elő pénztárcájából egy kis, téglalap alakú nyírfakérget, amelyre édesapja írt családjának a lövészárokból. Igen, tintaceruzával van írva, mint egykor a tábori levél. Búcsúzott tőlük. De Isten hazasegítette. Hazahozta az üzenetet a második világháború testet és lelket megpróbáló kegyetlen világából.

Levelező lapot rég nem láttam, azt sem tudom van-e. Maholnap már a képeslap is múlttá válik. A távíró és a sürgöny sem használatos. Mi maradt hát akkor, amin a kézírás hitelesen vall, ami szívet és lelket simogat, amikor látom a jól ismert személy keze írását?

Néha előveszem a régi leveleket és nosztalgiázom. Minden levélnek története van és lelke. Jól esik olvasni szüleim aggódó, szerető, bátorító, simogató sorait, a katonaságból írt szomorú beszámolóimat, a barátok és barátnők lelkizését.

Igen, tudom, hallom a választ. Itt a számítógép, habár lelketlen, de gyors. Egy pár másodperc alatt célba juttathatom üzenetem. Azzal írok én is most, és azzal írom alá. Megmarad-e ez és azt jelenti-e, mint a reszkető, vagy határozott kézzel írt levél?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése