2012. 10. 23. Corvin-köziek Gál Zoltán
Az 1956-os Budapest egyik legforrongóbb része a Corvin-köz volt. A forradalom legtovább kitartó pontját akár életük árán is védelmezték azok, akiket megérintett a szabadság eszméje. Ennek a végvárnak az utolsó parancsnoka Pongrátz Gergely volt. Erős jelleme és elkötelezettsége bátor szembenállásra késztette a „szabadság vándorait”, még akkor is, amikor sejtették: ezt a harcot nem ők nyerik meg. Azonban mégis a végsőkig kitartottak.
Nem nyelték le némán a pofonokat, szembenéztek a tankokkal, és életüket adták, hogy elveik igazát bizonyítsák. Amikor „összegyűltek Corvin-közben mind a nagyfiúk”, tudták, hogy történelmet írnak. És nem kényelmes székeken, meleg szobában álmodnak nemzetüknek szebb jövendőt, vagy múltat – mert ilyenre is volt már példa –, hanem fegyverek ropogása és vérük árán.
„Újabb tankok jöttek − súgta szomszéd /nagyfiú, /lőtt árvára újabb árva, folyt a háború, /és a világ sose tudja meg, /kik voltak a Corvin-köziek.”
És a világ megtudta…
És akik a szabadságért harcoltak, szabadságot vesztettek. De bátor kitartásuk példaként szolgál ma is, hogy a szent dolgok mellett bátran elkötelezzük magunkat.
Ne a félelem, a rettegés, hitetlenség szabjon irányt életünknek, hanem érezzük meg azt, amit ők is tudtak: „Isten kezében vagyunk, és ott vagyunk a legbiztosabb helyen.”
Az 1956-os Budapest egyik legforrongóbb része a Corvin-köz volt. A forradalom legtovább kitartó pontját akár életük árán is védelmezték azok, akiket megérintett a szabadság eszméje. Ennek a végvárnak az utolsó parancsnoka Pongrátz Gergely volt. Erős jelleme és elkötelezettsége bátor szembenállásra késztette a „szabadság vándorait”, még akkor is, amikor sejtették: ezt a harcot nem ők nyerik meg. Azonban mégis a végsőkig kitartottak.
Nem nyelték le némán a pofonokat, szembenéztek a tankokkal, és életüket adták, hogy elveik igazát bizonyítsák. Amikor „összegyűltek Corvin-közben mind a nagyfiúk”, tudták, hogy történelmet írnak. És nem kényelmes székeken, meleg szobában álmodnak nemzetüknek szebb jövendőt, vagy múltat – mert ilyenre is volt már példa –, hanem fegyverek ropogása és vérük árán.
„Újabb tankok jöttek − súgta szomszéd /nagyfiú, /lőtt árvára újabb árva, folyt a háború, /és a világ sose tudja meg, /kik voltak a Corvin-köziek.”
És a világ megtudta…
És akik a szabadságért harcoltak, szabadságot vesztettek. De bátor kitartásuk példaként szolgál ma is, hogy a szent dolgok mellett bátran elkötelezzük magunkat.
Ne a félelem, a rettegés, hitetlenség szabjon irányt életünknek, hanem érezzük meg azt, amit ők is tudtak: „Isten kezében vagyunk, és ott vagyunk a legbiztosabb helyen.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése