2012. 10. 12. Segélykiáltás a kedei unitárius templom megmentésére Moldován-Szeredai Noémi
Kis gyülekezetben szolgáló lelkész egyik félelme, hogy csak ő és a harangozó, legrosszabb esetben csak ő érkezik a templomhoz az istentiszteleti alkalomra. Anekdoták is keringenek közszájon ilyen alkalmakról, de valós a félelem a felgyorsult élet és sok esetben közömbössé vált egyháztagok számát látva. Mégsem egy ilyen történetet szeretnék megosztani, hanem egy másikat, mely szintén a lelkész egy félelméről szól.
Évek óta hallok a templomok legnagyobb ellenségéről a könnyező házigombáról. Ez egy távoli veszélynek tűnt, mely ijesztgetésre jó, de soha nem fog megtörténni közvetlen környezetemben. Időnként műemlékvédelmes szakemberek, vagy templomok állagmegőrzésével foglalkozók komoly veszélyként hívták fel a lelkészek figyelmét, s óva intették – mondván − ez a gomba hihetetlen károkat tud okozni. Számomra sokkal valódibb veszélynek tűnt a templomok elnéptelenedése, egészen mostanig.
A tavaszon, nagyjavításra készülve Kis-és Nagykede közös fatemplomában, mely a két falu közötti dombon áll, az összegyűlt közmunkázó hívek, szakértő vezetésével fedezték fel, a bomló vakolat alól kikandikáló könnyező gomba szürkés szálait. Az első megállapítást széleskörű felmérés, szakvélemények, különböző szakértők felmérése követte, mely csak megállapította a gomba jelenlétét és sejtést ad a kár méreteiről. A baj nagyon nagy, a gomba évtizedek óta pusztítja a faanyagot, mostanra a templom folyamatosan süllyed, mert a fa templom gerendáinak alsó részei elpusztultak s a padló jelentős része is. A gombafertőzés megállítása és gombamentesítés meghaladja a kis gyülekezet erejét, mely 40 egyházfenntartó személyt számol, s ahol a biztos jövedelem néhány kollektív nyugdíj.
A gyülekezet csupán közmunkázó erővel bír, de ott van mellette egy elkötelezett szakértő csapat, mögötte az elszármazott kedeiek közössége, akik mindig közösséget éreztek és vállaltak a szülőfölddel s a dombon álló templommal.
A próbatétel idején a közösség, a szolidaritás erejében bízva egyetemes gyűjtést hirdet a kedei unitárius templom megmentésére. Aki járt a templomnál, s szétnézett a kedei tájon érezte, hogy Isten áldása van azon. Ez áldás erejével, szívünkben hittel nézzünk e próbatétel elé.
Isten áldása legyen minden adományozó segítő életén!
Kis gyülekezetben szolgáló lelkész egyik félelme, hogy csak ő és a harangozó, legrosszabb esetben csak ő érkezik a templomhoz az istentiszteleti alkalomra. Anekdoták is keringenek közszájon ilyen alkalmakról, de valós a félelem a felgyorsult élet és sok esetben közömbössé vált egyháztagok számát látva. Mégsem egy ilyen történetet szeretnék megosztani, hanem egy másikat, mely szintén a lelkész egy félelméről szól.
Évek óta hallok a templomok legnagyobb ellenségéről a könnyező házigombáról. Ez egy távoli veszélynek tűnt, mely ijesztgetésre jó, de soha nem fog megtörténni közvetlen környezetemben. Időnként műemlékvédelmes szakemberek, vagy templomok állagmegőrzésével foglalkozók komoly veszélyként hívták fel a lelkészek figyelmét, s óva intették – mondván − ez a gomba hihetetlen károkat tud okozni. Számomra sokkal valódibb veszélynek tűnt a templomok elnéptelenedése, egészen mostanig.
A tavaszon, nagyjavításra készülve Kis-és Nagykede közös fatemplomában, mely a két falu közötti dombon áll, az összegyűlt közmunkázó hívek, szakértő vezetésével fedezték fel, a bomló vakolat alól kikandikáló könnyező gomba szürkés szálait. Az első megállapítást széleskörű felmérés, szakvélemények, különböző szakértők felmérése követte, mely csak megállapította a gomba jelenlétét és sejtést ad a kár méreteiről. A baj nagyon nagy, a gomba évtizedek óta pusztítja a faanyagot, mostanra a templom folyamatosan süllyed, mert a fa templom gerendáinak alsó részei elpusztultak s a padló jelentős része is. A gombafertőzés megállítása és gombamentesítés meghaladja a kis gyülekezet erejét, mely 40 egyházfenntartó személyt számol, s ahol a biztos jövedelem néhány kollektív nyugdíj.
A gyülekezet csupán közmunkázó erővel bír, de ott van mellette egy elkötelezett szakértő csapat, mögötte az elszármazott kedeiek közössége, akik mindig közösséget éreztek és vállaltak a szülőfölddel s a dombon álló templommal.
A próbatétel idején a közösség, a szolidaritás erejében bízva egyetemes gyűjtést hirdet a kedei unitárius templom megmentésére. Aki járt a templomnál, s szétnézett a kedei tájon érezte, hogy Isten áldása van azon. Ez áldás erejével, szívünkben hittel nézzünk e próbatétel elé.
Isten áldása legyen minden adományozó segítő életén!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése