Makkai-Ilkei Ildikó: Elégedettek – elégedetlenek

2013. 04. 14.	Elégedettek – elégedetlenek	Makkai-Ilkei Ildikó
Végigtekintve a tegnapi napomon, nem igazán vagyok elégedett magammal. Éppen azért nem vagyok elégedett, mert elég sokat elégedetlenkedtem: amikor az egyik bevásárlóközpontból kifele jövet belenéztem a kosaramba, és láttam, hogy alig vásároltam valamit, mégis fizetésem 10 százalékát hagytam az üzletben. Amikor hazafele jövet kigyúlt a gyűlölet lámpa (ahogy édesapám nevezi), vagyis tankolni kellett, közben még az olajszint csökkenését mérő lámpa is kigyúlt, olajat is venni kellett. Elégedetlen voltam, hogy 50 lejen alul nem találok magamnak egy kecses, kis cipőt, amivel a hétvégén keresztelőbe mehetek. Szóval elégedetlen és elégedett emberek lakják ezt a földet, és utálom magam, amikor elégedetlen vagyok. Mert ha valóban szétnézek magam körül, akkor észreveszem azt, hogy a jó Isten nap mint nap mennyi mindennel megajándékoz. Igaz, hogy sokszor nem tudom beosztani időmet, pénzemet, nehezen válogatom a lényeges és lényegtelen dolgokat, de ha Istenem gondoskodó szeretetét meg akarom tapasztalni az életemben, nekem is azt kell meglátnom, amim van, és nem azt, amim nincs. Igen, nekem is van 24 órám minden nap ahhoz, hogy észrevegyem az igazán lényeges személyeket, dolgokat, eseményeket az életemben. És elégedett vagyok magammal a mai nap reggelén, amikor a napi három perces írása közben két éves lányom szétdúlja az irodát, papírjaimat, de nem szidom meg őt, nem ütök mérgesen párnás kis kezére, hanem így szólok Istenemhez, köszönöm őket, köszönöm, hogy van, aki után nap mint nap rendbe tegyem a feldúlt irodát, lakást. Köszönöm, hogy van munkám, köszönöm, hogy van ki vár, köszönöm, hogy amikor e sorok olvashatóak lesznek, nővérem kisfiát tarthatom keresztvíz alá. Ady Endre versének címével ismétlem: Köszönöm, köszönöm, köszönöm...