Szabó Előd: Lehet?

2013. 04. 26.	Lehet?	Szabó Előd
Nem lehet! Sokszor hallottam már ezt a felkiáltást, felsóhajtást, tiltakozást, érvet, mentséget. Nem lehet! Vannak esetek, amikor követi e szavakat a „mert”, a magyarázat, mely esendően légbőlkapott vagy gyanúsan kidolgozott és tökéletes. De olyan is történik, hogy nincsen „mert”, hogy a magyarázat csak annyi, hogy „így szokás, mindig így volt”. A lényeg az, hogy nincs semmilyen lehetőség a változásra, kár a próbálkozásért, az erőfeszítésért, minden marad a régiben. Nem lehet! Vagy más szavakkal: nem tudtam megoldani! Mondtuk nemegyszer diákkorunkban félelmetes, ma már, visszatekintve tiszteletreméltó matematika tanárnőnknek, ha nem készült el a házi feladat. Ő pedig kegyetlen következetességgel kérdezte meg mindig, s végül már mi is tudtuk kívülről: „mutasd meg a lapokat, a piszkozatokat, amelyeken próbálkoztál.” Legtöbbször nem voltak ilyen lapok, s kiderült, hogy a „nem lehet”, „nem tudtam” tulajdonképpen azt jelentette: „nem akartam”, „nem volt elég kitartásom”, „nem voltam elég elszánt”. Ha ma azt hallom: „nem lehet!”, e romboló, lelkesedést megfagyasztó szavakra válaszként sokszor szeretnék visszakérdezni: „mutasd a lapokat, mutasd a próbálkozást, az erőfeszítést.” A legnagyobb küzdelmem pedig az, hogy azt emlékeztessem az állandó próbálkozás szükségességére, akitől életemben a legtöbbször hallottam, hogy „nem lehet!”: magamat.