Moldován Szeredai Noémi: Gyermekkorunk temploma

2013. 04. 19.	Gyermekkorunk temploma	Moldován Szeredai Noémi
Rövid időutazásra hívlak kedves olvasó. Kérlek, gondolj gyermekkorod templomára, arra, ahova jártál és keress egy emléket, mely meghatározó számodra azzal a templommal, istentiszteleti hellyel kapcsolatban. Van-e ilyen hely és van-e emlék, mely körvonalazódik a távolból? Milyen érzéssel tölt el a visszaemlékezés? Mit indít el benned? Rövid idővel ezelőtt, vendég lelkészként, egy olyan gyülekezet előtt szolgáltam, mely egyetlen tagjának sem volt gyermekkora temploma a hely. Részben, mert „új” istentiszteleti hely volt, csekély húsz éves, másrészt, mert a gyülekezetet 95%-át Erdélyből Magyarországra kitelepedettek alkották. Ezt látva elgondolkodtam gyülekezeteim összetételén, ahol a híveim nagy százaléka ebben a közösségben született, szülőfaluja templomában keresztelték, ott konfirmált, kötött házasságot, gyermekei is ott nőttek fel és esetleg unokái házasságkötésének is tanúja volt. Ünnepnapon és vasárnapokon oda szólítja a harang. Természetes számára a templom légköre, hangulata. Annak, ki hazatér a szomszéd helységből vagy sok - sok kilométer távolból, a szülőhely temploma különleges jelentőséggel bír. Amikor körülnéz, rosszallóan vagy jóleső érzéssel nyugtázza a változásokat, elcsodálkozik a megöregedett arcokon, érdeklődéssel fürkészi az új arcokat, leül a „helyére” vagy csak egy helyre, s emlékek sokasága lepi meg. Majd átengedi lelkét a csendnek, az imádságnak, az ihletnek, a találkozásnak. Mikor jártál utoljára „otthon”, gyermekkorod templomában?