2013. április 12., péntek

Máthé Sándor : Találkozásaink

2013. 04. 12. Találkozásaink Máthé Sándor
Mindig megyünk valahonnan valahová, valakitől valakihez. Miért?  - A legtöbbször azért, hogy találkozzunk. Ezt elfogadva, azt is hozzá tehetem, hogy ezeknek a találkozásoknak a jegyében zajlik egész életünk. Vagyis: az élet nem más, mint találkozások véget nem érő sora.

Minden találkozás lényege a kapcsolatkeresés, a kapcsolatteremtés. Ez a mozgatója a találkozások létrejöttének: a szerelemnek, házasságnak, barátságnak.

A találkozások alkalmával az emberek odafigyelnek egymásra, elismerik, − elfogadják egymást. Ilyenkor mindig ajándékozunk magunkból valamit, ugyanakkor elfogadunk valamit a másiktól − a másikból. Ha ez nem történik meg, akkor a találkozásból nem lesz kapcsolat.

A találkozásoknak különböző eredményei lehetnek. Vannak ösztönző, építő, kibontakoztató, életet formáló találkozások, de vannak bénító, megsemmisítő, sebet, csalódást, fájdalmat okozó találkozások is.

A találkozás fogalmát nemcsak az élet hétköznapi síkján használhatjuk, ugyanúgy jelen van a vallásos élet miden megnyilvánulásában. Jézus is a hétköznapi életben szerzett tapasztalatait használta fel minden egyes találkozásánál, azért, hogy mindennapi életünket felemelje abba a másik dimenzióba, az isteni világba. Így szentelődik meg a világ, így szentelődnek meg hétköznapi találkozásaink is.

Elidegenedő világunkban a közösség az egyik legnagyobb érték, igazi szentség.  Az igazi találkozás helye számunkra a templom, az Istennel való találkozás helye, hiszen ott jön létre az igazi közösség, az Istent szeretők, az Istenhez tartozók közössége. De ez nem jön létre csak úgy magától, csoda formájában. A közösséget meg kell teremteni, s ha már megteremtettük össze kell tartani.

A közösségteremtés a közösség tagjait érdeklő igazság kimondásával kezdődik. Mindenki által elfogadott alapelvek, igazság nélkül nem tarthatóak össze hosszú távon egy közösség tagjai. Jézus legfőbb igazsága az egymást megbecsülő szeretet és annak kimondása. Az olyan hangulatú együttlétekben, mint amilyenek Jézus és tanítványainak találkozásai voltak, nem nehéz többre vágyó lélekkel az Isten-országa felé fordulni és mások érdeklődését is arra felé irányítani.

Adjunk hálát Istennek, hogy időről – időre együtt lehetünk, találkozhatunk egymással és Istennel. Higgyük, hogy kapcsolatunk mindkét síkon tartós marad.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése