2013. szeptember 22., vasárnap

Bartha Mária Zsuzsánna: Kenyérgondok

2013. 09. 22. Kenyérgondok Bartha Mária Zsuzsánna
Kenyérgondok, templom, iskola, napi rutin, zajlik az élet.
A gyerekek bemutatják az imamozdulatokat, az idősebbek fejet simogatnak. Vajon nekik sikerül őszintén találkozni a Teremtővel?
A felnőtteknek sok elfoglaltságuk van a földi élet kellemének és kényelmének „megteremtésével”, gyerekszállítással, idősgondozással, gazdasági válság túlélésével. Csak legyen elég egy napra 24 óra...
Ebben a pörgésben mutatja meg az utat a harmadik (király)fiú. Ha neki túl sok az élet, megáll imádkozni. Templomban, asztal mellett, átjáró közepén, ahol éppen éri az ihlet. Jaj, de ééédes - érkezik a visszajelzés. Mégis, ha valaki nem 5 éves szőke fiúcska, hanem felnőtt és nyilvánosan imádkozni kezd, nem csak formalitásból, hanem úgy igazán,  társadalmunkban nem azt váltja ki, hogy jaj, de édes, hanem valami egészen mást. Mert imádkozni a belső szobában kell?!
Amennyiben a lélek kenyere az imádkozás, eléggé nagy ínségben élünk. Cifra nyomorúság. Legalábbis olyan a kenyerünk, mint amit a boltban lehet kapni, sokféle adalékkal kezelt csodakenyér. Fontosak az adalékok, hogy nagy tömegben lehessen előállítani a mindennapi kenyeret, hogy megfeleljen a közegészségügyi szempontoknak, hogy olcsó legyen és mindenki hozzájusson. Áldás a mindennapi kenyér léte sok-sok asztalon! Sok ember összehangolt, pontos munkája kell hozzá. Az áldás nyilvánvaló. Ehhez képest az íz és illat, a lélek, amivel készült, érdekel valakit?
Engem nagyon is érdekel a lélek, amivel a kenyér elkészül. Jövő vasárnap Őszi hálaadás ünnepén úrvacsorát veszünk. Már izgalommal várom, milyen lesz a kenyér, lehet-e belőle úrvacsorai kenyérkockát vágni, milyen lesz a héja a szent forgácsnak, morzsálódik-e nagyon, betölti-e majd összehasonlíthatatlanul finom illata magát a templomot? Isten áldása minden pillanatban munkálkodik és mi is vele munkálkodunk.
Ezért alakulnak a kenyérgondjaim! Olyan sokféle, olyan alapvető, olyan hiteles mindennapi betevőnk, megmutatja, milyen állapotban van a jelenben az emberi lélek, a közösség lelke. Ezzel ünnepelhetünk, ezzel vesszük magunkhoz az úrvacsorát, ezzel vigyázzuk Földünket, ez által vesszük magunkhoz szó szerint Isten szeretetét és gondoskodását.
Ha bennünket is elér az ihlet és a kenyérgondok melletti pörgésben imádkozásra érzünk késztetést ...ide kellene beírni a jó tanácsot. Inkább kérdezek. Te mit tennél? Csak nem állhatunk meg az átjáró közepén imádkozni, ugye!
Mégis az Istennel való kapcsolat égető szükség, ahogy válságaink, kríziseink is figyelmeztetnek. A rendszeresség itt is meghozza gyümölcsét. Asztal mellett, templomban, úrvacsorával való éléssel mi magunk tehetünk nagyon sokat azért, hogy válságainkból jól jöjjünk ki, tanuljunk, fejlődjünk, imádkozásunk elmélyüljön.
Magam is sütni szoktam. Persze még messze van az igazitól, de a próbálkozás egyre finomabb eredményt hoz. Nehéz munka, mégis van idő közben a lélek dolgainak rendezésére, családi és közösségi életre, gyereknevelésre, munka és imádkozás értékeinek átadására. Ilyenkor ég és föld összeér, lélek és test táplálékot talál, úrvacsorára való kenyér készül.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése