2013. szeptember 5., csütörtök

Sigmond Júlia: Mindennapi betűinket...

2013. 09. 05. Mindennapi betűinket... Sigmond Júlia
Írni.

Olvasni.

Istenem! Be gyönyörű dolog!

Sohasem felejtem el az első napot az iskolában, amikor Gizella néni, a tordai református elemi iskola piros téglaépületének egyik földszinti osztálya ajtajában, mosolyogva fogadta az első osztály új tanulóit.

Akkor még palatáblán tanultuk írni a betűket és a számokat.

Ma is úgy írom a nagy G betűt, ahogy Gizella nénitől tanultam.

Csak mi, élemedett  „szépkorúak” tudjuk igazán, hogy mekkorát változott a világ az elmúlt évszázadban.

Hiszen még a meséskönyvekben sem olvastunk számítógépről vagy televízióról.

Emlékszem, Édesapám még telepes rádión hallgatta – nagy érdeklődéssel – a híreket.

Abban az időben másképpen értékelték a könyvet is. Egy-egy jó könyv kézről kézre járt. Sok lakásban nem a perzsaszőnyegek, a kristályvázák, a festmények vagy az ékszerek, hanem a könyvek voltak a lakás legnagyobb becsben tartott díszei.

Szüleim, lefekvés után az ágyban, minden este olvastak.

Óriási szerencsémnek tartom, hogy őket látva, mi, gyermekek is megszoktuk a mindennapi olvasást.

Elképzelni se tudnám az életem könyv nélkül.

Nagyon szeretném megtanítani a gyermekeket, de azokat a felnőtteket is, akik televízió nélkül nem tudják elképzelni az életet, hogy próbáljanak rászokni az olvasásra. Egyszer csak rájönnének arra, hogy nincs ennél nagyobb gyönyörűség.

Egy régi Reményik-vers jut eszembe, melyben a költő édesanyja szavait idézi.

Te így imádkozol:

A mi mindennapi rózsáinkat

Add meg nekünk ma.

Add, hogy a kenyér mellett rózsa is legyen,

S add Istenem, hogy békében megéljünk

Több rózsán és kevesebb kenyeren.”

Én meg  „betűimádóként” arra kérem a Fennvalót, hogy a mi mindennapi betűinket adja meg nekünk!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése